Szinkovich Márta: Dokumentumok a magyar belkereskedelem történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 4. Budapest. 1981)
Bevezető
gok egyáltalán nem juttattak kifejezésre olyan álláspontot, hogy az 1944. évi árak érvényben volnának, hanem az áralakulás szabadon indult meg." 20 A piacviszonyok különbözősége viszont jelentős áreltérésekre vezetett az ország egyes területei között, mind az egyes áruféleségek árát, mind a készletek mennyiségét illetően. Az áralakulás eltéréseire jellemző volt, hogy például a gyógyszerárak a felszabadult országrészben már 1945 januárjában elérték a 100%-os emelkedést, ugyanakkor az élelmiszerárak vidéken sok helyütt az 1944 őszi hónapok óta alig változtak a főváros felszabadulásáig. A főváros és a vidék élelmiszerárai között igen nagy eltérések mutatkoztak Budapest felszabadulása után. A kifosztott és az ostrom alatt készleteit felélt fővárosban a primitív cserekereskedelem hetei után meginduló kereskedelmi forgalomban az árak csillagászati magasságba ugrottak. A vidékről meginduló élelmiszer-felhozatal bizonyos fokú kiegyenlítődést hozott ugyan, amennyiben a fővárosi árak csökkenését, a vidéki árak emelkedését eredményezte. A budapesti élelmiszerárak azonban még a nyár elején is rendkívül magasak voltak. A tizenhat legfontosabb élelmiszer nagykereskedelmi ára ez idő tájt mintegy százhetven-száznyolcvanszorosa volt a háború előttinek. (Lásd a 8. sz. dok.) A súlyos áruhiány, a nyílt infláció körülményei között azonban a szabad áralakulás egyre erőteljesebben megmutatkozó szertelenségei veszélyeztették az újjáépítés megindulását. Az árkérdésben a kormányzatnak hovatovább irányítólag kellett fellépnie, és ismét kézbe kellett vennie az árszabályozást. A Minisztertanács 1945. március 16-i ülésén megerősítette a közellátásügyi minisztert árhatósági jogkörében és felhívta a legsürgősebb árszabályozási teendők megtételére. A Minisztertanácstól nyert felhatalmazás alapján a közellátásügyi miniszter április 18-án általános árszabályozási utasítást küldött a közellátásügyi kormánybiztosoknak. Majd a nyár folyamán sor került egy kettős árrendszer bevezetésére. Az elsőrendűen fontos élelmiszerek és mezőgazdasági termékek fogyasztói árát részben központilag, részben a helyi hatóságok rögzítették. 21 Ebből eredően az ország egyes vidékei között az árkülönbözet az infláció egész időszakában fennmaradt. A legmagasabb élelmiszerárak az egész időszakban Nagy-Budapest körzetében voltak, vidéken pedig eltérő módon alakultak. 22 A kereskedelmi forgalomba kerülő legtöbb áruféleségre nézve az árhatóságok nem állapítottak meg fix árat, hanem a szabad kereskedői árak kialakításánál általános irányelveket szabtak meg. Ezek között a legfontosabb az utánpótlási árra vonatkozott. A korábbi rendelkezések ugyanis az utánpótlási árral való felértékelést csak akkor engedték meg, ha a kereskedő az adott árucikkből valóban utána pótolta árukészletét. Ez az előírás azonban a kibontakozó infláció körülményei között jelentős veszteségforrássá vált, minthogy a beszerzéstől az eladásig terjedő időben bekövetkezett áremelkedés az utánpótlási ár realitását semmissé tette. A kereskedői érdek azt diktálta, hogy utánpótlási árként a gyakorlatban az az ár érvényesüljön, amelyen a
