Dancs Istvánné: Dokumentumok a magyar közoktatás reformjáról 1945-1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 3. Budapest, 1979)

BEVEZETŐ

•az oktatás feudális jellegének radikális felszámolására, az állam és egyház szétválasztására, a világi jellegű oktatási rendszer megteremtésére. Amíg azonban a polgári forradalmak nem valósítják meg következetesen a szabadságot és egyenlőséget sem gazdasági, sem jogi, sem kulturális értelemben, a népi demokratikus és szocialista jellegű forradalmi átalakulás elengedhetetlen része a kulturális monopólium gyökeres felszámolása, a szocialista kulturális forradalom megvalósítása. Egy társadalmi rendszer demokratizmusának egyik fokmérője az iskolarendszer jellege. A gazdasági kiváltságaikat, osztályuralmukat féltő feudális és kapitalista uralkodó osztályok osztályérdekeiknek megfelelő iskolarendszer megszervezésével biztosítják uralmukat a művelődés és a kultúra terén is. A kizsákmányoló társadalomban ezért nyíltan vagy burkoltan „zsákutcás" - vagyis a továbbtanulást megakadályozó - iskolarendszerek védik az uralkodó osztályok műveltségi monopóliumát. Hazánkban az egyház a feudalizmus és a kapitalizmus egész története folyamán megbízható és hűséges szövetségese volt az uralkodó osztályoknak a műveltségi monopólium megvédése, a néptömegek kulturális elmaradásának konzerválása terén. Magyarországon az 1848-49-es polgári forradalom vetette fel először a kötelező általános népoktatás kérdését. Eötvös József, az első felelős magyar kormány közoktatásügyi minisztere 1848 júniusában törvényjavaslatot nyújtott be a népiskolák szervezéséről. Javaslata az állam feladatává tette, hogy mindenki számára megteremtse az elemi fokú művelődés lehetőségét. Az állam jogának tekintette, hogy megkövetelje a gyermekek iskoláztatását. A törvényjavaslat kimondta az általános tankötelezettséget, ezzel együtt természetesen az elemi fokú oktatás ingyenességét. A költségek fedezésére iskolaadót kívánt bevezetni. Az 1848-as forradalom legnagyobb köznevelési demonstrációja az Első Egyetemes Tanügyi Kongresszus volt. Ennek szervezője, Tavasi Lajos pesti evangélikus gimnáziumi tanár

6 állt élére a forradalmi magyar pedagógus tábornak. A kongresszuson követelte, hogy az iskolákat vegyék ki az egyházak kezéből, és szervezzék meg az állami népoktatást. Követelte, hogy a tanítót az állam fizesse, ne legyen köteles harangozói és kántori funkciókat ellátni. A szabadságharc elbukott, így a világi jellegű népoktatás megvalósítása is elmaradt. Eötvös József második minisztersége alatt, 1868-ban került újra napirendre a népoktatás kérdése. Az Eötvös által előterjesztett népoktatási javaslat alapján elfogadott népoktatási törvény azonban messze elmaradt az 1848-ban felvetett gondolatoktól. Az 1868. évi XXXVIII. tc. ugyanis már nem érvényesítette a magyar polgári forradalomnak az iskolák és az egyházak szétválasztását célzó törekvéseit. Az oktatás alapvetően egyházi jellege változatlanul megmaradt. Az 1868. évi XXXVIII. tc. bevezette a kötelező népoktatást a 6 osztályos népiskolák felállításával. Végrehajtása azonban akadályokba ütközött, amelyek a kötelező népoktatás érvényre jutását lehetetlenné tették. Mint tudjuk, hazánk a XIX. század második felében súlyos gazdasági és kulturális elmaradottság képét mutatta. A törvényhozók önmagukkal kerültek ellentmondásba,