Dancs Istvánné: Dokumentumok a magyar közoktatás reformjáról 1945-1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 3. Budapest, 1979)

1947 I. AZ ISKOLAREFORM ÁLTALÁNOS ÉS SZERVEZETI KÉRDÉSEI

2. Ugyancsak probléma a városi iskolákban a szabadon választott tárgyak oktatása. Ez nehézségeket okoz a körzeti beosztások betartásánál, ugyanis ha egyes iskolák egy-egy nyelv vagy másmilyen tárgy tanítására vannak beállítva, a körzetekhez való kötöttség egyúttal gátolja a tárgy szabadon választható voltát. Ezen úgy lehetne segíteni, ha az ilyen tárgyak oktatása ugyanabban az idó'pontban történnék (fó'leg a gyakorlati tárgyaké), akkor valamennyi iskola tanulója abban az időpontban oda mehetne, ahol az általa választott tárgyakat tanítják. Ez a városokban, nem lévén túl nagy távolság az egyes iskolák között, megoldható - annál is inkább, mert a gyakorlatok oktatása rendszerint nem egy-egy órában, hanem összefüggően történik. 3. A körzeti általános iskoláknál itt is probléma, hogy a már juttatott épületekben hogyan tudjuk jövőre megvalósítani az ilyenfajta iskolák tartozékát: az internátust. Ez főleg anyagi kérdés. Az ügyosztálynak, bár csekély költségvetési kerete még erre a költségvetési évre is van, ebből havi pár ezer forintos részletekkel (havi) járulunk hozzá államsegéllyel a munka megindításához. Feltétlenül szükséges azonban a jövő költségvetési évre az ügyosztályunk által előirányzott költségvetési fedezet biztosítása a következőkre: az internátusok fenntartására juttatott földterületek beinstruálására, a területek mezőgazdasági munkálataihoz állandó vagy időszaki alkalmazottak fizetése; a gazdasági irányító személyzet alkalmazásának költsége (ezekről eddig nem történt gondoskodás, vagy csak kis részben). 4. Az együttműködő iskoláknál Győr megyében, mint mindenütt, ugyanaz a probléma : ahol erre a tanévre össze is állt a két felekezet, hogy együtt valósítsák meg a magasabb nívójú oktatást, sok részletkérdésben nem tudnak egyetértésre jutni, és ezért az ilyen együttműködések a legtöbb esetben már a tanév végére felborulással fenyegetnek. Ilyen pl. az együttműködő iskolák igazgatásának kérdése. Mind a két felekezet féltékenyen őrködik a maga jogain, és az igazgató személyében a legtöbbször nem tudnak megegyezni. A megoldás egyik módja lehet, hogy a két felekezet iskoláinak egyesített nevelői testülete tegyen javaslatot a személyi adottságainál fogva a vezetésre legalkalmasabb személy kijelölésére nézve, éppúgy, mint az állami iskoláknál. Egy másik megoldási lehetőség, ha az ilyen iskolákat igazgatótanács vezeti, amelynek elnöke tanévenként váltakozna az egyik vagy másik felekezettől. 5. A fiókiskoláknál a legnagyobb probléma az anyaiskolákkal való kapcsolat. Ebben a tanévben ez még sok helyütt meglehetősen kezdetleges volt. A tanév végére azonban javulás látszik ezen a téren. Ahol az iskolák nem tudták egymással a kapcsolatot felvenni, legtöbbször anyagi kérdés volt: erről a jövő költségvetési évre előirányzott fedezetünk gondoskodni szándékozik. 6. A népiskolákkal kapcsolatban felmerült kérdések közül a legfontosabb a tanerőhiány kérdése. Legtöbbször ez az oka annak, hogy ezek az iskolák még fiókiskolaként sem tudtak bekapcsolódni az általános iskola rendszerébe. Az egytanítós iskolák legnagyobb része felekezeti iskola, ahol újabb tanítói állások szervezésével, ill. hozzájuk államsegélyek engedélyezésével lehetne a hiányon segíteni. Ugyanerre hivatott az az eljárás is, amit most ügyosztályunk a tanerőelosztás arányosításával kapcsolatban végez. (Igyekszünk a tanerőkkel túlzsúfolt városi iskolákból a hiányt szenvedő vidéki