Dancs Istvánné: Dokumentumok a magyar közoktatás reformjáról 1945-1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 3. Budapest, 1979)
1946 IV. DIÁKÖNKORMÁNYZAT
A diákságnak más a helyzete, mint a falusi ifjúságnak. A diák bizonyos szakmára készül, s ha pártéletet él, idejét vonja el a tanulástól. A pártoknak megvannak az ifjúsági szervezetei, a MADISZ-ban minden párt részt vehet, sőt az ifjúsági egyesületek is politizáltatnak, így az iskolák minó'ségének rovására mehet a túlzott politizálás. Különben is ma még minden ember demokrata. Átmeneti időben vagyunk. A politikai pártokba való szabad belépést a tanulóifjúság részére majd akkor lehet megengedni, ha majd a tanárok is függetleníteni tudják magukat pártállásuktól, s nem látnak az egyik diákban kisgazdát, a másikban kommunistát és így tovább. i) Dr. Simon László államtitkár. Nézzük, mi a való helyzet. Abban valamennyien egyetértünk, hogy a politikai pártokat be kell engedni az iskolába, mert úgyis benne vannak az iskolában. Azzal is legyünk tisztában, hogy sok ezer azoknak a diákoknak a száma, akik egyelőre titkosan tagjai a politikai pártoknak. Nézzük azt a viszonyt, ami fennáll a pártok ifjúsági szervezete és a pártok között. Ez rendszerint oly szoros, hogy a ki- és bejárás egyikből a másikba nap mint nap megismétlődik, és aki valamely párt ifjúsági szervezetében szerepet vállal, azzal a pártja állandó kapcsolatot tart fenn. Vegyük figyelembe azt is, hogy megválogatják, kiket vesznek maguk közé. Nem lehet a pártoknak célja, hogy számszerűleg mutassanak fel tagokat. Azt is fel kell tennünk, hogy a 17-18 életév között levő fiatalok között vannak olyan tehetségek, akiknek szoros cipő a párt ifjúsági tagozata, s maguk is úgy érzik, hogy teljes értéküket a pártban tudnák kifejteni. Mereven elzárkózni tehát a tanulóifjúság pártba való belépésének engedélyezése eló'l nem lehet. Ezt a gyakorlati élet hozza magával. Magam részéről pedagógiai szempontokat nézve helyesnek tartom, hogy a tanulók inkább az ifjúsági tagozatokban szerepeljenek, de helytelennek tartanám az elzárkózást az elől, hogy a diák a felnőttek politikai szervének tagja legyen. Ilyen álláspontra a gyakorlati élet nem fog rácáfolni, mint ahogy rácáfolt a tavalyi rendeletre, amely megtiltotta a belépést, mert az ifjúság benne van a politikában. j) Kemény Gábor. Amíg átképzetlen pedagógusok politizálnak, meg kell adni a lehetőséget annak, hogy a tanulók politikai párt tagjai lehessenek, legalább a tanár is tudja, hogy az ilyen gyermekek előtt nem lehet felelőtlenül nyilatkozni. 5. Az elnök összefoglalja az értekezleten elhangzottakat. Szavazással nem lehet eldönteni ezt a kérdést. A rendelettervezetet elkészíti a minisztérium és a jelzett határidőkig a pártok elé terjeszti. Az ifjúság politikai nevelőjéül az önkormányzati szervet tekinti. Ha ezt jól csináljuk meg, többet fogunk vele érni, mint a papiros engedéllyel vagy tilalommal. Aki akar, az úgyis belép a pártba. A pártba való belépés bejelentésének követelményétől el lehet tekinteni. Hogy a tanárok a múltban rossz szemmel nézték, ha egy diák belépett a politikai pártok valamelyikébe, annak csak a rendelet volt az oka, amely azt megtiltotta. Vigyáznunk kell azonban a kérdésnél, nehogy a célon túllőve, ellenkező hatást érjünk el. A diák sokszor „csak azért is" csinál mást, mint amit akarunk. Ha az önkormányzati szervezetet úgy akarjuk megcsináltatni velük, hogy befolyásoljuk őket, akkor csak ellenhatást érünk el.
