Dancs Istvánné: Dokumentumok a magyar közoktatás reformjáról 1945-1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 3. Budapest, 1979)

BEVEZETŐ

az általános iskola számára szükséges tanárok számát 33 000-re becsülte.

168 Későbbi, 1948. évi adatok szerint a rendelkezésre álló 27 000 és kinevezésre váró 3000 népiskolai tanító az alsó tagozat nevelőszükségletét fedezte, de a felső tagozat számára mintegy 24 000 tanár képzéséről kellett gondoskodni.

169 Első ízben az 1946/47. tanév elején mutatkozott tanárhiány, amikor az általános iskola felső tagozatának bevezetésére került sor. A VKM Általános iskolai ügyosztálya ezt a kérdést kezdetben a pedagógusok átcsoportosításával kívánta megoldani. 1946. október 10-én egy körrendeletet küldtek ki a tankerületi főigazgatóknak, azzal az utasítással, hogy írják össze az általános iskolák (a körzeti és fiókiskolák) megszervezéséhez szükséges tanerőlétszámot, a szükségletet és a felesleget, hogy „kellő átcsoportosítással a felső osztályok szakrendszerű tanítása biztosítható legyen".

170 Egy másik, 1946. augusztus 20-án kelt utasítás felszólította a tankerületi főigazgatókat és a tanfelügyelőket, hogy szorgalmazzák a tanítók és a polgári iskolai tanárok arányos elosztását, mivel „a nagyobb helységekben fölösleges számban vannak nevelők, ezzel szemben igen sok kisebb községben, különösen tanyán, nevelőhiány van".

171 A körlevél felszólítja a tanügyi szerveket, hogy „a városi és falusi iskolák tanulmányi eredménye közt mutatkozó különbség kiegyenlítése érdekében szorgalmazzák a Budapesten és környékén, valamint más nagyobb helységekben működő tanítók polgári iskolai és gimnáziumi tanárok önkéntes jelentkezését vidéki iskolákhoz". Ez a szervezeti intézkedés azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A tanügyi szervek jelentései hamarosan világossá tették, hogy a kérdés egyszerű átcsoportosítás útján nem oldható meg, az aránytalanságok megszüntetése - a felesleges tanerők áthelyezése - számos akadályba ütközik és arányait tekintve sem jelentős. Jellemző a helyzetre a szombathelyi tankerületi főigazgató jelentése. Megállapítja, hogy az újonnan szervezett falusi általános iskolák nevelőtestülete túlnyomó többségében a régi népiskolák tanítóiból áll, „. . . elenyészően csekély az olyan népiskolák száma, ahová a szakoktatás biztosítására polgári iskolai vagy gimnáziumi tanárt helyezhettünk át". A Vas megyei 25 falusi általános iskolában csak három helyen volt egy-egy tanár. A soproni és a zalai népoktatási kerületben hasonló volt a helyzet: Sopron megyében 78 általános iskolából 66-ban nem volt egy tanár sem. Zala megye 286 népiskolából szervezett általános iskolájában csak tanítók tanítottak. Vas megyében 200 általános iskolából 174-ben egyáltalán nem volt szaktanár.

172 A szegedi tankerületi főigazgató 1947. augusztus 24-i jelentése szerint a hozzá tartozó megyékben jelentős tanerőhiány volt, emiatt néhány helyen a már megszervezett önálló általános iskolát fiókiskolává kellett visszaminősíteni. A jelentés szerint „a polgári iskolákból alakult általános iskolákban a legnagyobb részben tanárok, a tanyai általános iskolákban népiskolai képesítéssel rendelkező tanerők működnek"

173

. Az esztergomi tanfelügyelő jelentése szerint „. . . az élo idegen nyelvek tanítása megfelelő szakemberek hiányában szóba sem jöhetett - egyes helyek kivételével, ahol a német nyelv tanítására még akadt szakember. Hasonló a helyzet a zene tanításával is".

174 A pécsi tankerületi főigazgató jelentése szerint Baranya, Somogy, Bács-Bodrog megyék általános iskoláiban túlnyomóan csak népiskolai tanítók tanítottak. Polgári