Dancs Istvánné: Dokumentumok a magyar közoktatás reformjáról 1945-1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 3. Budapest, 1979)

1946 I. AZ ISKOLAREFORM KÉRDÉSEI

tanerős, nem állami iskolákat szándékozom két tanerőssé fejleszteni, amelyekben a tanulólétszám 40-en felül van. Ugyanis, mint említettem, az iskolapolitika másik alapvető tételéül azt tűztem ki, hogy a népoktatás eredményességének érdekében egy tanító nem taníthat többet 50 tanulónál, s ezzel az előbbi időszakoknak azt a helyzetképét, amely 60-70, sot 80 tanuló oktatását is megengedte, s az államsegélyezés feltételéül is előírta, feltétlenül megszüntetni kívánom. A 2248 osztatlan, egy taneros, nem állami iskolából 1136 olyan iskola van, amelyekben a tanulók száma 50-nél több, illetve 50 és 120 között ingadozik. Ezeket tehát feltétlenül két tanerőssé, sőt többet három tanerőssé ^//fejleszteni. Rá kell mutatnom ugyanis ezzel kapcsolatban még arra is, hogy különösen a földreform következtében előállott új telepes községekben, ahol eddig egy tanerős községi vagy felekezeti iskola volt 40-50 tanulóval, ott most a tanulólétszám számos helyen a 170-180-at is meghaladja. Ezenkívül egészen új települések létesültek, ahol azelőtt egyáltalán nem volt iskola, s az ottani tankötelesek száma feltétlenül szükségessé teszi külön új iskola megszervezését. Nemcsak a tanulólétszám miatt, hanem azért is, mert a megközelíthető egyéb iskolák oly távol esnek, hogy azokat a tankötelesek naponkénti iskolába járással megközelíteni nem tudják, főleg a cipő- és ruhahiány miatt, s azért is, mert a rossz táplálkozás következtében legyengült kisgyermek szervezete az ido viszontagságaival megküzdeni nem tud. Az utak járhatatlansága (eső, sár, hóolvadás) következtében a távol levő iskolák egyáltalában meg sem közelíthetők. Eddig már kb. 40-50 olyan iskola létesült, amely államsegélyezés szempontjából figyelembe jöhet, és a megfelelő álláshitel hiányában megszervezésre vár. Ezért - és még az iskolai év folyamán esetleg létesítendő iskolák részére - legalább 200 tanítói állás szükséges. Második feladatának tekintette a demokratikus iskolapolitika a két tanerős iskoláknak három tanerőssé való fejlesztését. Az országban 1340 két tanerős nem állami iskola van. Ezek közül a tanulólétszámra való tekintettel 664 iskola három tanerőssé fejlesztendő, mert ezekben két tanerő 120-200 tanulót oktat. Harmadik szempontja volt iskolapolitikánknak, hogy zsúfoltnak kell tekinteni mindazokat az iskolákat, amelyekben egy-egy tanítóra 50-nél több tanuló esik. Vannak iskolák, ahol egy tanerőre osztályonként 60-70, sőt 80 gyermek is jut. Ezzel a létszámmal eredményt elérni nem lehet, de a demokratikus kultúrkormányzat ezt meg sem engedheti. Ilyen zsúfolt iskola 535 van, kifejezetten népiskolai vonalon, vagyis a 3-4 tanerős iskolákban. Ha a szükségleteket összegzem, kitűnik, hogy a nem állami oktatás terén összesen 2535 új tanítói állás megszervezésére van szükség. Tárcám költségvetésébe az eddig megszervezett állások számát, 12 978-at állítottam be a költségvetés összeállítására előírt eljárás szerint, amely azonban az eddigi szükségletet sem elégítette ki. Ezenkívül előirányoztam még a demokratikus iskolapolitika kívánalmainak megfelelően 2535 új tanítói állást. A Pénzügyminiszter Úr hivatali elődje azonban az új állások megszervezéséhez nem járult hozzá. Az iskolaév megindítása pedig azt mutatja, hogy a költségvetésileg biztosított 12 978, nem állami tanítói állás nem elegendő, és ez a létszám az oktatás eredményes-