Dancs Istvánné: Dokumentumok a magyar közoktatás reformjáról 1945-1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 3. Budapest, 1979)

BEVEZETŐ

Hasonló értelmű volt a Református Egyetemes Konvent elnökségének 1946. március 22-én kelt levele is. Ez megállapítja, hogy „az idézett rendelkezésben az egyházak . . . iskolafenntartói jogának korlátozását látjuk, s a valláserkölcsi nevelés lehetősége céljából nagy áldozatokkal létesített és fenntartott iskoláink kényszerű átadását magunkra nézve sérelmesnek tartjuk. De mint már előfordult eset is mutatja, az ilyen együttműködés könnyen összeütközésre vezethet, aminek káros következménye nagyobb, mint a belőle remélt haszon."

89 Az iskola demokratizálásával szemben tanúsított merev elzárkózás a klérus részéről összefüggött a földreformmal kapcsolatos állásfoglalásukkal. A földreform elleni tiltakozásukat azzal is igyekeztek indokolni, hogy az egyházi birtokok felosztása az iskolák fenntartásához szükséges anyagi fedezetet elveszi az egyházaktól. A katolikus püspöki kar 1945. május 24-én kelt körlevelében többek között kifejti, hogy a földreform „válságos helyzetet teremt intézményeink életében, megfosztván azokat létük anyagi alapjától". Felszólítja a híveket, hogy biztosítsák a katolikus életükre való jogaikat, többek között az iskolafenntartás jogát.

00 A püspöki kar az általános iskolát testületileg ellenségesen fogadta, és egy későbbi értekezleten az „új világ bálványának" minősítette.

91 Tömegagitációjukban azonban az egyházi birtokok népszerűtlen védelme helyett elsősorban a világnézeti harc kiélezésére törekedtek. Grosz József 1945. szeptember 30-án „A magyar iskola is adja meg Istennek, ami Istené" című cikkében egy pápai körlevélre hivatkozva, amely elveti a „laikus"

92 iskolát, elítélte azt a szimultán iskolatípust is, ahol hittant ugyan tanítanak, de azon kívül a vallás elveire nincsenek tekintettel. „Mi nemcsak azt akarjuk, hogy a kötelező hitoktatás maradjon meg érintetlenül, hanem iskoláink egész szellemét a kereszténység hassa át" írta. Cikkében küzdelemre szólította fel „az egész katolikus társadalmat" a „laikus" és a „szimultán" iskola ellen.

93 Mindszenty hercegprímás székfoglaló beszédében jogalap nélkülinek minősítette a földosztást. Szerinte Magyarország „történelmünk legnagyobb erkölcsi, közjogi, gazdasági örvényében fuldoklik". Az iskolaügyről az volt a véleménye, hogy „itt valami egészen újszerű, testünknek, lelkünknek idegen ifjúság nevelése kezdődött el".

94 Az iskola demokratizálásának ürügyén az egyházi iskolafenntartók saját elitképző középiskoláik szaporítását kívánták elérni akkor, amikor Mindszenty véleménye szerint a népoktatás színvonalának emelésére nem volt anyagi fedezet és nem volt alkalmas az időpont. Gál István például olyan katolikus középiskola felállítását követelte, amelyben a tanítás angol nyelven folyik, hivatkozva a protestánsok sárospataki iskolájára és internátusára. Ugyanakkor az alapfokú oktatás színvonalának növelését egyáltalán meg sem említette.

95 Mindszenty egy 1946-ban „Szent Mónika ünnepén" keltezett körlevelében az iskolák egyházi jellegéért való aktív harcra szólította fel a híveket, mert a nem katolikus iskolában „a legkülönbözőbb emberek taníthatnak, és nincs egységes szellem a nevelésben" - mondotta. A történelemtanár reakciósnak tüntetheti fel az egyházat, a természetrajzórán a materialista tanár azt magyarázza, hogy „nincs Isten, nincs halhatatlan lélek, csak anyag és erő van ..." - állt a körlevélben. Védte a köte-