Dancs Istvánné: Dokumentumok a magyar közoktatás reformjáról 1945-1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 3. Budapest, 1979)

1945 IV. A MŰVELŐDÉSI MONOPÓLIUM FELSZÁMOLÁSÁNAK, AZ OKTATÁS DEMOKRATIZÁLÁSÁNAK KEZDETI LÉPÉSEI

portba. Az utóbbiak: Balogh: Magyarország története III., Kelemen: Irodalmi olvasó. Líceum III., Marczell-Szegedi: Az antik világ IV., Mezó'si: A magyar nemzet története. Líceum III. A Marczell-Szegedi: A közép- és újkor V. c. művet a Katolikus Tanügyi Tanács még nem kapta vissza, tehát a jegyzékbe is tévesen került be; mindenesetre ez is a forgalomból eleve kivont művek közé tartozik. Fogalmazvány. — UMKL VKM III. 1945—75 377. Az iratnak nincs címzettje, feltételezhetően a miniszter számára készült levéltervezet. 75/B Budapest, 1945. november 14. AZ ORSZÁGOS KÖZNEVELÉSI TANÁCS ÉSZREVÉTELEI MINDSZENTY JÓZSEF HERCEGPRÍMÁSNAK A FELEKEZETI TANKÖNYVEK ELBÍRÁLÁSA ÜGYÉBEN KÜLDÖTT ÁTIRATÁRÓL Miniszter Úr! Miniszter Úr észrevételek megtétele céljából az Országos Köznevelési Tanácshoz tette át Mindszenty József hercegprímás, esztergomi érsek átiratát a felekezeti tankönyvek ügyében. Kifogásolja az átirat, hogy a Miniszter Úr a Tanács javaslatára több bemutatott tankönyvnek további használatához nem járult hozzá, bár azokat az egyházi hatóság részéről felülvizsgálták. Különösnek tartja, hogy az elutasított tankönyvek olyanok, amelyek a most megjelent állami új könyveknek paralleljei. A Tanács az átiratra az alábbi észrevételeket teszi: A tankönyvek felülvizsgálatát és annak szempontjait a vallás- és közoktatásügyi miniszter egyrészt belpolitikai (demokratikus nevelésre való áttérés), másrészt külpolitikai okokból (a Szovjetunióval való viszony megváltozása, a revíziós nevelési propaganda megszűnése, a szomszéd népek tárgyilagos, illetőleg baráti bemutatása stb.) rendelte el. Tudomásunk szerint a Szövetséges Ellenőrző Bizottság képviselőivel való tárgyalás eredménye volt az a tény, hogy magyar iskolákban használt összes magyar, történelem, földrajz és szociológia tankönyvek betiltását és beszolgáltatását a vallás- és közoktatásügyi miniszter elrendelte. Ez az intézkedés akkor nyilvánvalóan a felekezeti tankönyveket is érintette. Hogy azok elbírálásánál a Tanács mégsem helyezkedik mereven az elutasítás álláspontjára, annak oka, hogy közben a helyzet enyhült, a tankönyvkérdést a közvélemény, a sajtó és a Szövetséges Ellenőrző Bizottság sem ítéli meg olyan egyoldalúan, mint eddig. Ezért történhetett meg, hogy a Tanács az egyházi hatóságtól beadott ilyen tárgyú könyveket is felülbíráltatta, és döntését csak a bírálatok beérkezése után hozta meg. Sehol nem történt meg az, hogy állást