Dancs Istvánné: Dokumentumok a magyar közoktatás reformjáról 1945-1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 3. Budapest, 1979)

BEVEZETŐ

kat szakrendszerűén, külön pedagógus tanítsa. Az elképzelések között szerepelt a tanyai települések, a távoleső és kis létszámú községek tanulói számára - ott, ahol a körzeti általános iskola megközelítése nehézségekben ütközött - az internátust hálózat megszervezése is. Átmeneti megoldásként lehetővé tették az úgynevezett fiókiskolai hálózat létrehozását is. Azokon a helyeken, ahol a szakrendszerű oktatást megvalósítani nem lehetett, az általános iskola tantervi anyagát a tanítók osztálytanítás keretében, tanfolyamszerűén tanították, az anyaiskola szaktanárai pedig segítették és a helyszínen ellenőrizték ezek munkáját. Ezzel lehetővé tették, hogy a fiókiskolák tanulói is megszerezzék a továbbtanulásra képesítő általános iskolai bizonyítványt azokból az osztályokból, amelyek az adott tanévben már országosan általános iskola részeivé váltak. Mivel a népiskolák zöme a felszabadulás előtti helyzethez hasonlóan egy- vagy kéttanerős falusi kisiskola, nagyon fontos volt az, hogy a különböző egyházak, a községek és az állam által fenntartott ilyen kisiskolák megegyezzenek és együttműködjenek abban, hogy közös felső tagozatos osztályokat hozzanak létre. A rendeletek előkészítői a különböző felekezetek érdekeinek szemmel tartásával, megegyezéses alapon kívánták biztosítani az együttműködést. A rendelkezések semmit sem változtattak a kötelező hitoktatás helyzetén. Az anyagi és dologi természetű nehézségek és akadcüyok elhárításáért folytatott társadalmi tevékenység A háború az iskolaépületek állagában és felszereltségében igen jelentős károkat okozott. A statisztikai kimutatások szerint a VKM kulturális intézményeinek épületes felszereléskára ekkor az igazgatási szervekkel együtt összesen 470,1 millió aranypengo. Ebből a népiskolákra esett 51,88 millió, a polgári iskolákra 19,56 millió, a gimnáziumokra 32,89 millió aranypengő.

62 Az általános iskola szervezeti rendszere kiépítésének anyagi akadályait a koalíciós időszakban Horváth Márton, könyvében, részletesen ismerteti. Az ország újjáépítése, a háborús sebek begyógyítása, a termelés megindítása az első időben a legfontosabb feladat volt. Emiatt kezdetben nem nyílt lehetőség az általános iskolák kiépítéséhez szükséges anyagi fedezet teljes biztosítására. A stabilizáció, a hároméves terv bevezetése, majd a fordulat éve tette lehetővé az iskolák építéséhez szükséges anyagi eszközök folyamatos megtervezését. Emiatt azonban nem kellett az iskolareform kezdetét későbbi időre halasztani. Az iskolák működéséhez szükséges anyagi-tárgyi feltételek biztosítása, a háború okozta károk helyreállítása érdekében már a felszabadulás pillanatától kezdve tömegmozgalom indult a dolgozók körében, ami a kulturális forradalom alulról kibontakozó, öntevékeny jellegének egyik jelentős bizonyítéka. A megalakuló Nemzeti Bizottság, a demokratikus pártok, a különböző társadalmi szervezetek fontos feladatuknak tartották, hogy az iskolák újjáépítését, felszerelését a különböző társadalmi rétegek közreműködésével haladéktalanul megkezdjék.