Dancs Istvánné: Dokumentumok a magyar közoktatás reformjáról 1945-1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 3. Budapest, 1979)

BEVEZETŐ

A munkás-középiskola szervesen következik a demokratikus életberendezés alapelveiből, és az arra alkalmas túlkorúak (felnőttek) iskolázásának megszervezésével köznevelésünk régi hiányát pótolhatná."

55 Ezt a javaslatot a VKM illetékes osztálya és az Országos Köznevelési Tanács is véleményezte. A kialakult állásfoglalás szerint a dolgozók iskoláit egységes szervezetben kell létrehozni, tapasztalt és kiváló pedagógusok bevonásával. A tanárjelölt egyetemi hallgatók hospitálás és gyakorló tanítások formájában, irányítással vehetnek részt a felnőtt dolgozók oktatásában.

55 Budapest polgármestere is kérte a minisztériumtól a munkásiskolák szervezésének a jóváhagyását. A beadvány indokolása szerint „lehetőséget kívánok adni a Székesfőváros szolgálatában álló, nemegyszer vezető állásban levő alkalmazottainak, de Nagy-Budapest minden dolgozójának is, hogy az általános műveltség megszerzésén felül, hajlam szerinti szakoktatásban részesülhessenek, és minősítést, képesítést szerezhessenek, esetleg még főiskolai tanulmányok elvégzéséhez is. Nem célom szellemi proletariátus kifejlesztése, de nem zárhatjuk el a továbbképzés útját azok előtt, akik tehetséggel, friss szellemi Őserővel és rátermettséggel rendelkeznek. Esti munkásiskolát kívánok ezért szervezni a túlkorúak, 18 évnél idősebb férfi- és nőtanulók számára." Az előterjesztés szerint módot akartak adni a munkásgimnáziumban és a munkás kereskedelmi középiskolában olyan tanulók beiskolázására is, akik a középiskola négy alsó osztályát előzően nem végezhették el. Ezek felvételét alkalmassági vizsgálatokkal kívánták egybekötni. „A demokratikus társadalmi rend érdeke, hogy a munkásrétegből jelentkezők a felsorolt iskolákban tanulmányaikat gyorsan befejezzék és a lehető legrövidebb idő alatt bekerüljenek az értelmiség soraiba."

57 A felnőttoktatás bevezetését a 11 130/1945. ME sz. rendelet mondta ki 1945 októberében.

58 Még ez év végén megkezdődött a dolgozók iskoláinak szervezése. 1946 tavaszán az országban 33 gimnáziumban 2000, 6 tanító- és óvónőképzőben 250, 40 polgári iskolában 1500 felnőtt dolgozó tanult. Egy forrás szerint 1946 Őszén Budapest területén már 409 különböző középfokú iskolában működött a dolgozók iskolája, 3755 tanulóval.

59 A dolgozók iskoláiban működő tanárok díjazása a kezdeti időben megoldatlan volt. A VKM állami költségvetésből biztosította ugyan számukra az óradíjat, előfordult azonban, hogy a kiutalt illetmények az infláció miatt a tanárok villamosköltségeit sem fedezték.

00 A pedagógusok ennek ellenére vállalták a dolgozók iskoláiban végzett többletmunkát. A pedagógus szakszervezet főtitkára 1946. április 9-én írt levelében javasolta a miniszternek méltányos óradíjak megállapítását és a rohamos infláció ellensúlyozására az illetmények előre történő kiutalását. Az indoklás szerint: „a demokratikus gondolkodású pedagógusok ezt a munkát szellemi rohammunkának fogják fel, ... túlmunkaként, a pihenésre szánt órákat fordítva erre a célra, lelkesedéssel végzik ezt a feladatot már csak azért is, mert úgy érzik, hogy ezzel hozzájárulnak a testi és szellemi munkásság közötti kapcsolatok kimélyítéséhez".

61 A minisztérium az adott esetben rendkívüli pótlék kiutalását rendelte el a dolgozók iskoláihoz bevont pedagógusok számára, ez azonban az infláció méretei miatt nem jelentett alapvető megoldást. Nehézségeket okozott a tananyag és a felnőttoktatás