Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)

I. A MEZŐGAZDASÁG ÁLTALÁNOS HELYZETE

állítani csak papíron lehet, de végrehajtani nem, az alább feltüntetett fennálló akadályok miatt. Elsó' akadálynak jelentem azt, hogy a tartlószántások csak csekély százalékban végeztettek el, s ez a terület teljesen jelentéktelen mennyiség, így az őszi gabonák mindenütt egy szántásba fognak kerülni, ami már eleve kizárja még egy közepes termésnek a lehetőségét is. Felszántásra kellene kerülni az elmúlt év több mint 100 000 kat. hold kiterjedésű parlagjának is, melyen mindenütt méter magasan állanak a magot kötött gyomok és dudvák, melyeknek magja kipereg, az ekével a hatalmas gazt alászántani nem tudják, lekaszálni és felégetni pedig a szántás előtt nem fogja senki, így a gyommag egyszerre fog ezeken a rosszul leszántott területeken kikelni a kultúrmaggal; elvonva annak tápanyagát, ott csak silány, aszott, gyomos gabona teremhet, s a termésátlag igen nagy mértékben le fog esni. Második, s talán legfontosabb akadálynak jelentem azt, hogy részben nem akar dolgozni senki, mert több esetben 6—7 km hosszú mezei úton járva, egyetlen egy dolgozó embert sem lehetett a mezőben látni, s a legnagyobb hiba ott van, hogy a kiadott rendeleteket senki magára kötelezőnek el nem ismeri. Szomorú példája ennek az, hogy június 4-én, tehát jóval az aratás előtt, közölve volt minden egyes termelő és földosztó bizottsággal, hogy a nemesített gabonákat közösen kell aratni, csépelni és tárolni, ezeket a nemesített gabonákat a főispán rendeletileg vetőmagcélra zárolja. Megkapták az 5220/1945. ME sz. rendelet

1 kivonatát, mindezeket semmibe véve, széthordták a nemesített gabonákat, összekeverték mindenféle fajta gabonával s küldenek be jegyzőkönyveket, hogy a földosztó bizottság elnöke azt közölte velük, hogy a terménnyel a vetőmagért leadandó 150 kg-on felül szabadon rendelkeznek s oda teszik, ahova akarják, így rájuk csak ez kötelező, s ehhez tartják magukat. Szomorú igazolása ennek az is, hogy a Kálmáncsa községhez tartozó Lajosháza pusztán kazalban levő, zárolt 1944. évi termésű kb. 10 vagon mennyiségű lenkórót a többszöri figyelmeztetés ellenére is eltüzelték az utolsó szálig az új földhözjuttatottak, s ez lesz a sorsa a többinek is. Fészerlakon pedig a lent eladták a helybelieknek q-ként 5, a vidékieknek pedig 10—15 P-s áron, amit már a Mezőgazdasági Ipar Rt. részéről hivatalosan bejelentettek a Termelési Főosztálynak. Felsőgyörgyös pusztáról a Super Elité rozsvetőmagot pedig — mely a Növénytermelési Hivatallal kötött szerződés alapján termeltetett, s mint ilyen zár alatt állott — egy magát kormánybiztosnak kiadó vasutas önhatalmúlag elvitette, beőrlette, és a lisztet Budapestre szállíttatta. (Jelentéses iratok a Növénytermelési Hivatalnál.) Ide sorolható az is, hogy az elvirágzott 90 kat. hold fehérherevetést Somodor község határában az új földhözjuttatottak lekaszálták takarmánynak,

2 nem törődve azzal, hogy mérhetetlen és felbecsülhetetlen nemzetgazdasági kárt okoznak. így járnak a fűmagtermelő területek is. Megszűnt a vármegye területén a nemesített tavaszi búza, tavaszi árpa, a nemesített zab 95%-a, a nemesített búza, rozs és őszi árpa 60—70%-a, a burgonyáknál pedig egészen kétségbeejtő a helyzet, mert vannak fajták, melyek örökre megsemmisültek.