Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)

I. A MEZŐGAZDASÁG ÁLTALÁNOS HELYZETE

kukorica 50 000 burgonya 30 000 napraforgó 25 000 takarmányrépa 9 000 zabos bükköny 13 000 lóhere 6 000 kat. holdon termesztetnék. Az ipari növények vetésterületének nagysága elsősorban attól függ, hogy a gazdák azok termesztésére vonatkozóan idejében tudnak-e megfelelő szerződést kötni. Mindaddig azonban a cukorrépa, a kender és a rostlen, valamint a dohány vetésterületéről legfeljebb csak azt állapíthatjuk meg, hogy mekkora területet lenne kívánatos ezekkel a növényekkel bevetni, de hogy ezeket a területeket tavasszal érdemes lesz bevetni, az most még teljesen bizonytalan. A termelési tervek végrehajtásának egyik nagy akadályát a múltban az üzemanyag, valamint a hiányzó, vagy üzem közben használhatatlanná váló gépalkatrészek beszerzése terén mutatkozó nehézségek okozták. Igen gyakran útját állta a tervszerű gazdálkodásnak az üzemanyagok késedelmes megérkezése. Ilyen nehézségek a mezőgazdaság halasztást nem tűrő munkáinak elvégzésénél esetleg pótolhatatlan károkat okozhatnak. Az üzemanyagoknak a kellő időben történő rendelkezésre bocsátásának tehát óriási jelentősége van, s az a jövőben minden körülmények között biztosítandó. A terv végrehajtásához szükséges kézi munkaerő úgy az őszi, mint a tavaszi és nyári időszakokban a megfelelő mértékben rendelkezésre áll. A kézi munkaerők minél jobb kihasználása érdekében szükségesnek tartanám a szántóföldi zöldségtermesztés minél szélesebb körű propagálását és kiterjesztését. A szükséges vetőmagvak úgy az őszi, mint a tavaszi vetésekhez egyelőre rendelkezésre állnak, kivéve a napraforgót, amit ebben az évben a megye területén igen kis mértékben termesztettek, s félő, hogy a nagy zsírhiány következtében ezek a kis készletek is mind felhasználtatnak. A napraforgó-vetőmagot tehát már most is intézményesen kell biztosítani. A vetéstervet úgy állítottam össze, hogy az 1945/46. gazdasági évben egy talpalatnyi föld se maradjon bevetetlenül. Ilyen terv a mostani nagy vonóerőhiány mellett természetesen csak egyéb mezőgazdasági munkák rovására valósítható meg, s ezért bizony az őszi vetések talajelőkészítő munkálatainál, a szántások mélységénél, az őszi mélyszántások területénél, a trágyakihordás idejénél, de még a betakarítási munkálatok elvégzésénél is az őszi vetések javára engedményeket vagyunk kénytelenek tenni, illetőleg ezeket a munkálatokat az őszi vetésekkel szemben háttérbe szorítani. Elgondolásom ugyanis az, hogy az említett munkák ideje nincsen olyan meghatározott korlátok közé szorítva, mint az őszi vetéseké, s azok esetleges elmulasztása vagy csak kisebb mértékben való teljesítése sem járna olyan komoly és esetleg jóvátehetetlen következménnyel. Midőn megállapítom és bejelentem, hogy a rendelkezésre álló vonóerőkkel az általam készített vetésterv megvalósítható, nem mulaszthatom el, hogy legvégül és ismételten rá ne mutassak arra, hogy egy terv keresztülvitele csak akkor biztosított, ha