Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)

XII. ÉRDEKKÉPVISELET

elnöki tanácsülésre Dögei Imre tanácstag urat is, aki egyszemélyben az új egységes paraszti tömegszervezetnek, a DÉFOSZ-nak egyik vezetője. Amikor ezeknek a bejelentése után ezt az összelnökségi ülést megnyitom és a megjelenteket üdvözlöm, a jegyzőköny vezetésére dr. Diószeghy Ottó h. igazgatót, hitelesítésére pedig Bíró Gyula és Madarász László elnök urakat kérem fel. Távolmaradását kimentette Nagy Imre alelnök. Ezek után engedjék meg, hogy néhány szóval vázoljam a megvitatandó kérdés egyes körülményeit. Amint már említettem, a mezőgazdasági érdekképviseletről szóló 1920. évi XVIII. tc. alapján 1922. év folyamán megalakultak a mezőgazdasági kamarák, majd 1923. év februárjában az Országos Mezőgazdasági Kamara. Ebben az intézményben a gazdatársadalom akkori tagozódásához képest látszólag gondoskodás történt ugyan a gazdatársadalom különböző rétegeinek a képviseletéről, a törvény a képviseleti arányokat azonban úgy állapította meg, hogy az érdekképviseletben a feudális nagybirtok[osok] és a kulák parasztok voltak a döntően vezető elem. Ezt az aránytalanságot azután a kamarai választások során elkövetett önkényeskedések még jobban eltorzították a dolgozó parasztság és a munkásság rovására. A mezőgazdasági munkásság érdekeinek külön képviseletéről is papírforma szerint volt intézkedés az ún. munkásszakosztály létesítésével, azonban a szakosztályok néhány munkástagjának jóindulatú fáradozása teljesen hatástalan maradt. Két évtizeden keresztül tehát a mezőgazdasági politikai törekvések, főleg a mezőgazdasági kamarai szervezeten keresztül jutottak kifejezésre. A felszabadulás a nagybirtok felszámolásával párhuzamosan ezen a téren is változást követelt, már csak annál fogva is, mert a volt kamarai intézmény testületének összetétele már egyáltalán nem felelt meg a földbirtokmegoszlás gyökeresen megváltozott struktúrájának. Addig is, amíg a kormányzat a felszabadulás után megoldásra váró rengeteg kérdés között a parasztság érdekképviseletének az ügyében véglegesen nem tudott intézkedni, átmenetileg életre hívta, az ugyancsak már említett 24 070/1946. ME sz. rendelettel a földművelésügyi tanácsokat és ezek csúcsszerveként az Országos Földművelésügyi Tanácsot. Nem vitás, hogy ez a rendelet nagy lépést jelentett a mezőgazdasági érdekképviselet demokratizálódása felé, mert ennek a szervezetnek a testületében az annak idején működött, különböző paraszti és mezőgazdasági demokratikus szervek kiküldöttei foglaltak helyet. 1946 óta a gazdasági és politikai viszonyok megváltoztak, a népi demokrácia továbbfejlődött, s bár a kormányzat eredetileg csak egy évre hívta életre a földművelésügyi tanácsi intézményt, annak létét a paraszti érdekképviselet végleges megoldásának elhúzódása miatt meghosszabbította. Ez a körülmény azonban mit sem változtatott azon a tényen, hogy a földművelésügyi tanácsi intézményt csak átmenetinek lehetett tekinteni, és csak azt a célt szolgálta, hogy a parasztság érdekei ne maradjanak gondozás nélkül addig az ideig sem, amíg a végleges érdekképviselet létrejön. A népi demokrácia kiépítésében most már eljutottunk odáig, hogy a parasztság részére is megtaláltuk azt a hatalmas tömegszervezetet, amely az egész dolgozó parasztságot magában foglalva hatalmas bástyaként őrködik a parasztság nehezen