Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)

XII. ÉRDEKKÉPVISELET

Köztudomású, hogy míg az ipari cikkek, s ezeknek sorában a mezőgazdasági termelés céljaira nélkülözhetetlen üzemanyagok és eszközök árai — ideértve a termelőmunka szempontjából ugyancsak nélkülözhetetlen ruházati cikkeket is — az 1938. évi pengő áraknak négyszerese és hétszerese között mozog forintban, addig a mezőgazdasági termények termelői ára alig kétszeres emelkedést mutat. Az árviszonyoknak a mezőgazdaság terhére bekövetkezett ilyen hatalmas méretű eltolódása annál súlyosabban érezteti hatását, mert időközben a mezőgazdaság termelési költségei — az üzemanyag-áremelkedésektől eltekintve is — lényegesen emelkedett. Emelkedtek pedig azért, mert a háborús események következtében nemcsak a haszonállat, hanem az igásállat-állomány, valamint a gépek, eszközök száma is ijesztően csökkent, s így a mezőgazdasági üzemegységek már a talajmegmunkálás során gazdaságuk keretén kívül álló — aránylagosan megfizethetetlen — idegen munkaerőkre, bértraktorokra szorulnak. Pedig a mezőgazdasági termelés már 1939. évben is veszteséggel járt, amennyiben 100 kg búza előállításával szemben — mérlegelt számításaink szerint — 104 kg búza értékű termelési költség jelentkezett. Szükségszerű következménye tehát a helyzet ilyeténként alakulásának az, hogy a ti szem túli gazda 1946. évében már csak 150 kg búza értékű termelési költséggel tudott 100 kg búzát termelni. A Tiszántúli Földmívelésügyi Tanács tudatában van annak, hogy egyrészt valutavédelmi okokkal, másrészt a közgazdasági egyensúly fenntartását célzó érdekekből kifolyólag a mezőgazdaság jogos követelései teljes egészükben máról holnapra, átmenet nélkül nem teljesíthetők, ugyanakkor azonban elengedhetetlen követelménynek tartja azt a kívánalmat, hogy addig is, amíg az árviszonyok osztóigazságnak megfelelő általános rendezésére sor kerülhet, a mezőgazdasági termelő a mezőgazdasági termények áraihoz igazodó árakon a legszükségesebb üzemanyagokkal és eszközökkel — ha másként keresztülvihetetlen volna — állami akciók keretében, még a tavaszi munkák megkezdése előtt ténylegesen elláttassék. Az árviszonyok függvénye a beszolgáltatási kötelezettségnek, más foglalkozási ágakkal szemben, aránytalan megterhelésként jelentkező természete is. Az árviszonyok, rendezése a beszolgáltatás terén mutatkozó aránytalanságokat önmagától megszüntetné, s a beszolgáltatási rendszer fokozatos kiküszöbölésére adna lehetőséget. Mind az árviszonyok általános rendezése, mind az átmeneti időre javasolt akciós üzemanyag-ellátás azonban csak a magyar mezőgazdaság vegetálását biztosíthatja. Mezőgazdaságunk új irányokban való fejlesztése, a külterjes gazdálkodásnak belterjesebb irányba való vezetése mindenképpen beruházásokat igényelne — még akkor is, ha a háborús események következtében nem ment volna veszendőbe a magyar mezőgazdaság élő és holt felszerelésének mintegy 50%-a. A pusztulás azonban, amely mögöttünk van, fokozott mértékben teszi szükségessé, hogy ne csak a forgótőkének rövid időre szóló pótlását célzó hitelek álljanak a magyar gazda rendelkezésére, hanem szükséges a beruházások természetének megfelelő középés hosszú lejáratú mezőgazdasági hitelek lehetősége is intézményesen biztosíttassék.