Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)

XI. SZÖVETKEZETI MOZGALOM

402 Miskolc, 1947. április 8. A BORSOD-GÖMÖR VÁRMEGYEI GAZDASÁGI FELÜGYELŐSÉG JELENTÉSE Tárgyra vonatkozóan tiszteletteljelentem az alábbiakat. Tárgyévben erős szövetkezeti láz lépett fel, amely hatása alatt gomba módra szaporodtak a különféle szövetkezetek, köztük a mezőgazdasági jellegű szövetkezetek is. Ez a nagy láz azonban, mikor az érdemi munkára és esetleges áldozathozatalra került a sor, egyszerre lelohadt, és a szövetkezeti életben kezdetben mutatkozó nagy felbuzdulás hamar pangássá, teljes letargiává változott. Fenti jelenségeket főképpen azon szövetkezeteknél tapasztaltam, melyeknek fő céljuk termelési tevékenység kifejtése lett volna. Ugyanis legtöbbnyire mikor anyagi áldozatok hozására került volna a sor, hogy céljuk felé meginduljanak, úgyszólván mindenki húzódozott az áldozatoktól, nem látva biztosítottnak annak eredményét. Tapasztaltam ezt több földmívesszövetkezetnél, ahol a puszta megalakulás tényétől egy lépésre sem jutottak előbbre, sőt a vezetőség azon gondolkozott már, hogy kimondja a feloszlást, mert képtelenek voltak a tagok részéről bármilyen legcsekélyebb megmozdulást is kiváltani. Másik ilyen akadályozó körülmény gyanánt a volt megyei földbirtokrendező tanács késedelmessége merült fel. Sok földmívesszövetkezet vezetősége nem volt hajlandó a neki juttatandó tárgyakhoz, úgy mint gazdasági felszereléshez és gépekhez hozzányúlni, azokat elraktározni és megóvni addig, míg írásban nem kapta meg: mi lett részükre juttatva. Természetesen ez azt eredményezte, hogy a tárgyak java része elkallódott, vagy ami eredetileg még használható volt, egyes alkatrészek gyakran igen drasztikus módon való leszerelése folytán használhatatlanná vált, és jelenleg csak mint ócskavas jöhet számításba. Természetesen addig, míg a szövetkezet nem volt tisztában azzal, hogy mi a tulajdona, nem is fejtett ki működést, és később megfelelő eszközök hiányában már nem is tudott kellően működni. Állandó panasz gyanánt hangzott a tőkehiány emlegetése is. A szövetkezetek java része arra várt, hogy a kormányzattól fog segélyt vagy kölcsönt kapni a meginduláshoz, ez azonban nem történt meg. Egyes élelmesebb szövetkezeti vezetőségek ezt a bajt úgy próbálták kiküszöbölni, hogy szövetkezeti bolt útján gondoltak tőkéhez jutni, azonban ez túlságosan lassú módszernek bizonyult, mert hitelre árut kapni nem tudtak, és előbb az üzletet kénytelenek jól kifejteni ahhoz, hogy az említésre méltó hasznot hozzon. Összefoglalva az év eredményeit a szövetkezeti életre vonatkozóan, az elmúlt esztendő a megindulás esztendőjének nevezhető, melyben keservesen küszködve, úgyszólván segítség nélkül próbálkoztak a kis egzisztenciák tömörülve megindulni, azonban az eredmény oly csekély volt, hogy év végén alig jutottak közelebb céljukhoz. Olvashatatlan aláírás Tisztázat. — UMKL FM Szocpol. Főo. 1947—33—175 008 (177 494).