Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)
X. SZAKOKTATÁS
dott. Tanácsunk illetékes helyre javaslatot tett az irányban, hogy az összes gazdaképző iskolák és szakoktatási intézmények tangazdaságait szereljék fel felszereléssel és forgótőkével. Egyes iskolák olyan siralmas állapotban vannak, hogy nem oktatást, hanem elrettentő példát nyújtanak. Dr. Pataky Ernő előadja, hogy nagyon sok szakember véleménye szerint a gazdaképző iskola, mint ilyen, esetleg nem stimmel. Azután nem mindig a tanulóban, hanem az iskolában is kell a hibát keresni. Dr. Csima József véleménye szerint a gazdaképző iskolák elnéptelenedésének az is oka lehet, hogy az ilyen iskolák nagymérvű elszaporodása következtében nem mindig a legjobb emberek kerültek az élre, s talán a tanári karban is állott elő minőségi csökkenés, miáltal nem tudják kisugározni a mezőgazdasági kultúrát. A fő hiba azonban mégis az anyagiakban van. A paraszt a háború előtt sokkal jobb helyzetben volt, mint ma. Ma 25 holdas gazdaságnak nagy problémát jelent, ha a fiút iskolába kell járatni, mert ma fizetett munkással kisgazdaságban dolgozni nem lehet. A kisgazdaság jövedelmezősége ma csak látszólag valami. A mezőgazdasági termelés csak azért tud létezni, mert a kisparaszt a munka értékét nem ismeri. Ezen a bajon úgy is lehetne segíteni, hogy tegyék a tanulást a parasztifjak részére ingyenessé, ha így sem menne a dolog, akkor tegyék kötelezővé a gazdasági iskola hallgatását. Alkalmassá kell tenni az iskolákat arra, hogy jó, gyakorlati gazdákat neveljenek. Javasoltuk, hogy szereljék fel az összes gazdasági iskolákat és lássák el őket forgótőkével, azután pedig üzemesítsék. A parasztnak nem az kell, hogy bemutassák a termelési kérdéseket, hanem azt kell, bebizonyítani, hogy hogyan kell jövedelmezően gazdálkodni. Minta paraszti üzemeket kell létesíteni. Dr. Pataky Ernő kérdezi, helyes-e az az álláspont, hogy a gazdaképző iskoláknak egy részét szakirányba kell átalakítani, vagyis ne általánosságban csak mezőgazdasági iskolák legyenek, hanem legyen tejgazdasági, borgazdasági, pincekezelői, kertészeti, állattenyésztési stb. szakiskola. Dr. Csima József véleménye szerint egyelőre az általános irányú gazdasági szakoktatást kell fejleszteni. Azonban ennek keretén belül meg lehet vidékenkint egy-egy ágazatot alkotni, például bortermő vidékeken a szőlőgazdálkodást stb. Vér Ferenc tanácsos javasolja, hogy éppen a kísérletügyi vonatkozásban kellene a gazdasági iskolákat kiépíteni. Ezekben az iskolákban a talajismeret a nullával egyenlő. Ha a gazdák ki lennének képezve egyszerű meglátásokra a talajtan vonatkozásában, hogyha ezt megtanulnák, akkor a saját községük határát maguk vizsgálhatnák. Skálák vannak összeállítva arra nézve, hogy milyen növények milyen talajt szeretnek. Például hol lehet lucernát termelni, hol nem lehet. Jelenleg a gazdák csak találomra termelnek. Fontos volna, hogy a gazdasági szakképzésnél a tanárok közül legalább egy-egy agrokémikus-tanfolyamot végezzen. Ha ilyen tudással is felszerelve mennek haza a gazdaifjak, őket valóságos nimbusz fogja övezni, hogy olyan dolgot visznek köztudatba, amelyek előttük ismeretlenek.
