Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)

IX. MUNKAÜGY

tett ki. Ezek a napszámok természetesen a nehezebb férfimunkát honorálták, a női napszám ennek 60—70%-át teszi ki. Bács-Bodrog vármegyében a napszámok sokkal mérsékeltebbek. A bácsalmási járásban június—júliusban 100—150 pengő között mozogtak. A bajai járásban mindössze Nagybaracskán haladták meg a 100 pengőt. Bátmonostor községben búzával fizetett napszámmal találkoztunk. A július 12-i jelentés szerint a férfinapszám 25 kg búzával volt egyenlő. A jánoshalmai járásban Kisszálláson a legalacsonyabb a napszám, amennyiben július 12-én mindössze 50 pengőt tett ki. Csanád-Arad-Torontál vármegye battonyai és eleki járásában 100 pengő volt a júliusi napszám. Ugyanez volt a központi és a nagylaki, valamint a mezőkovácsházi és torontáli járásban is. Július második felében és augusztusban azonban itt is emelkedtek a napszámok. így Elekről az augusztus 5-i jelentésben 200 pengő, plusz élelemről számolnak be. Reformátuskovácsházán augusztus 16-án 180 pengős napszámot jelentenek. Csongrád vármegyében szintén meghaladják a 100 pengőt a júliusi napszámok. Július vége felé a csongrádi járásban már 200 pengő fölött vannak (Csongrád 200—250 pengő, Pusztaszer 250 pengő). Ugyanez a helyzet a kiskundorozsmai, valamint a mindszenti járásban. Szembetűnő a mindszenti járásban a Derekegyháza és Mindszent közötti napszámbérkülönbség. Derekegyházán július elején 100 pengő volt a napszám, és Mindszentről ugyanakkor 220 pengőt jelentenek. Itt kell megjegyeznünk azt, hogy azokban a községekben, ahol nagy uradalmi földek kerültek kiosztásra, ahol tehát az 5 és 15 holdas birtokosok vannak döntő túlsúlyban, a napszámbérek mindenütt alacsonyabbak, mint azokban a községekben, ahol több az ennél nagyobb birtok, tehát nagyobb a napszámosok utáni kereslet . . 1 Kerekes Ferenc főtitkár, hivatalvezető Tisztázat. — UMKL FM Term. Főo. 1945—43—20 447. A munkabéreket az 1945. december 12-i kamarai jelentés így ismerteti: „Az infláció és az áruhiány okozta megélhetési nehézségek következtében a munkások vonakodnak pénzért munkába állani, és munkájuk fejében legtöbbször terményt követelnek. Élelmezés nélkül a pénzzel fizetett napszámos legritkább esetben vállal munkát. A földosztás következtében azokon a vidékeken, ahol több volt a múltban a nagybirtok, jelentékenyen csökkent a munkaalkalom, de az új birtokosság saját földjén tudja hasznosítani munkaerejét. Más helyeken a gazdák egymáson úgy segítenek, hogy kölcsönmunkába járnak (Nagytarcsa). Olyan helyeken, ahol a munkásság gyárakban tud elhelyezkedni (Pomáz, Tahitólfalu) munkáshiánnyal is találkozunk. Más vidékeken viszont az igával rendelkező gazdák egy napi fogatmunkáért 4—5 napi gyalogmunkát kapnak. Természetben való fizetéssel találkozunk Szánkon, ahol a férfinapszám 20 kg rozsot vagy napraforgót tesz ki. Kalocsa környékén az 5000pengős napszám mellett, kukoricatörésben 60—65 kg csöves kukoricáért dolgoznak a napszámosok. A természetben kiszabott munkabér gyakori Csanád megyében is, ahol egyébként a napszámbér meglehetősen magas, így Magyartésen elérte a 16 000 pengőt + élelmet. A pénzben fizetett napszámbérek nagysága egyébként igen változó és 3—20 000 pengő között ingadozik. Érdekes megjegyezni, hogy Pest környékén a napszámbérek aránylag alacsonyabbak (Tahitótfalu 3000, váci járásban 5000, Üllő 5000, Maglód 3000). Ahogy távolodunk Pesttől, a napszámbérek is emelkednek. így Albertin,