Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)

VIII. BIRTOKPOLITIKA, A FÖLDHÖZJUTTATOTTAK GAZDÁLKODÁSA

300 Budapest, 1947. március 28. RÉSZLET A FÖLDMŰVELÉSÜGYI MINISZTÉRIUM ÁLLATEGÉSZSÉGÜGYI OSZTÁLYÁNAK FELJEGYZÉSÉBŐL: A FÖLDHÖZJUTTATOTTAK SÜLYOS ANYAGI HELYZETÉRŐL Az újonnan földhözjuttatottak és telepesek helyzete a budapesti kerületben általában súlyosbodott, leginkább Fejér vármegyében, ahol az általuk bevetett búza több helyen víz alatt áll. A telepesek egy része Sárbogárd környékén már hónapok óta burgonyán és kukoricán él, gyermekeik cipő és ruha nélkül vannak. Úgy az új, mint a régi gazdáknak sürgős és nagymérvű segítségre lenne szükségük. Hiányzik a tőke, a felszerelés, az állatállomány és a ruházat. Az iparcikkek magas árát megfizetni nem tudják. Idő és munkaerejük célszerű kihasználása végett földjeiken tanyát szeretnének építeni és ezért téglára, fára és építőanyagra lenne szükségük. A debreceni kerületből jelentik, hogy különösen az újonnan földhözjuttatottak között olyan súlyos nyomor és elszegényedés észlelhető, amilyenre példa még nem volt. A szegényebb réteg tele van parazitás eredetű betegséggel, rühvel és tetűvel. Régebben a nagyobb birtokokon kereste meg kenyerét napszámból a nincstelenek nagy hányada. A birtokok felosztása után a juttatottak 3—4 hold föld hozadékából egyelőre megélni nem tudnak, ezért sürgős szükség lenne jövedelmük kiegészítésére a háziipar bevezetése és kiterjesztése révén. A Tisza folyó mentén a nemesített fű termesztése, a kosárfonás tanítása, kendertermelés és annak házi feldolgozása látszik célravezetőnek. Az újgazdák nagy része sárból összetákolt nyomorult föld alatti, egészségtelen viskókban lakik, feltétlenül szükség volna típusházak építésére állami támogatással. Elszomorító, hogy a legszegényebb réteg nyomorúságában az ivásnak adta magát. Helyenkint házilag főzik a pálinkát, de a szép számú kocsmáknak is nagy a forgalma. Ezen a téren is kitartó türelmes neveléssel és propagandával kellene segítségükre és megmentésükre sietni. A szegedi kerület az újonnan földhözjuttatottak anyagi megsegítésére ajánlja a nagyobb számban felállítandó baromfikeltető központok létesítését, mert nemcsak naposcsibék olcsó beszerzésére volna lehetőség, hanem a keltetők vezetőitől a helyes baromfitartás, nevelés és értékesítés terén is megszerezhetnék a kellő ismereteket. A miskolci kerület szerint az újgazdák között nagyon fontos lett volna az állategészségügyi alapismeretek gyakori ismertetése. Ezen a téren nagy hiba, hogy a gazdasági felügyelők mellőzték az állatorvosok szerepét, azokat nem hívták meg a tanfolyamra. A kaposvári kerület szerint az újgazdák nagy részének az állattenyésztés és takarmányozásban kisebb jártassága foglalkoztatja majdnem valamennyi jelentést tevő állatorvost. Sürgetik e gazdatársadalom állandó nevelésének lehetőségét. Panaszolják, hogy főleg az ő érdekükben tartott tanfolyamokon kisebb számban jelennek meg a régi