Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)

VIII. BIRTOKPOLITIKA, A FÖLDHÖZJUTTATOTTAK GAZDÁLKODÁSA

teljes támaszává válik. Kikerült a föld azok kezéből, akik legtöbbször éppen a magyarság-ellenes szolgálataikért kapták azokat az idegen uralkodóktól. Most már az új földhözjuttatottakon a sor megmutatni, hogy a földjuttatásra minden tekintetben érdemesnek bizonyultak, termelnek annyit, sőt még többet és értékesebbet, mint az eddigi uradalmak. Éppen a vármegye területén a volt legnagyobb uradalom, a Pallavicini-féle hitbizomány volt az, amely hosszú évek óta gazdálkodásban nem fejtette ki azt a teljesítményt, amelyet a föld birtoklása részére tulajdonképpen előírt. Sajnos a vármegye területén, tekintettel az igénylők nagy számára, nem volt mód minden jogos igénylőnek kielégítésére, de remélhetőleg ezek a dunántúli ritkább népsűrűségű vidéken és ott a német nemzetiségű földtulajdonosok birtokain elhelyezhetők lesznek. Bár a juttatott átlagos birtoknagyság, az itteni klimatikus és talajviszonyoknak, valamint a közgazdasági helyzetnek megfelelően még nem biztosítja egy népesebb család megélhetését és teljes munkaerejének kihasználását, mégis már feltétlenül alkalmas arra, hogy azon család megállhasson és fokozatosan a legminimálisabb felszerelést és állatállományt beállíthassa. Ez jelenleg annál is inkább megvalósítható, mert gondoskodás történt arról, hogy a létesített kisgazdaságok részére megfelelő közös legelő is biztosíttassék. Ez a múlt földbirtokreform (1920: XXXVI. tc.)

2 alkalmával nem történt meg. A múltbeli földbirtokpolitikai tevékenységek után a földhözjuttatottak gazdálkodása a csekély átlagterület miatt nem érte el azt a kívánatos mértéket, amit a talaj minősége és egyéb természeti adottságok mellett el lehetett volna érni. A kisparcella-tulajdonosok legnagyobb része ugyanis csak bérszántás útján tudta parcelláját megmunkáltatni, de sok esetben az is tapasztalható volt, hogy az ilyen kisparcella-tulajdonosok haszonbérbe, vagy feles bérletbe adták földjeiket és ők maguk más forrásból eredő keresetből tartották fenn életüket. A szegény ember szegény bérlőjétől pedig valóban nem lehetett elvárni, hogy okszerűen gazdálkodjék, mert azok rendszerint oly csekély felszereléssel és állattal rendelkeztek, hogy nemcsak a talajerő visszapótlása maradt el, hanem a megművelés is felületes volt. E hibákon okulva az új földreform a kisemberek szövetkezésével kívánja ezt a múltban fellépett súlyos hibát orvosolni. Éppen ezért 131 000/1945. FM számú rendelet gondoskodott a földművesszövetkezetek megalakításáról, így a kisemberek élvezni fogják mindazokat az előnyöket, amelyeket egy nagyobb birtokkomplexum nyújtani tud. A zsidótörvényeket és rendeleteket hatályon kívül helyezte a 200/1945. ME sz. rendelet

3

, így az 1939: IV. tc.

4 hatálya alá eső ingatlanok túlnyomó részben visszakerületek tulajdonosaik kezére. Egy részükön pedig a volt juttatottat vagy bérlőt hagyták meg, továbbra is bérlőnek. A 600/1945. FM sz. rendelet végrehajtása során gondoskodás történt a házhelyek juttatásáról is.

5 Az 1944. év folyamán 1720/1944. ME sz. rendelet

0 korlátozta a mezőgazdasági ingatlanok forgalmát, ezt azonban 7700/1945. ME sz. rendelet

7 hatályon kívül helyezte. Azután kisebb mértékben és főként kisebb mezőgazdasági ingatlanokban megindult az adásvételi forgalom. A mai viszonyok között azonban legtöbb földtulajdonos görcsösen ragaszkodik meg-