Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)

VI. ÁLLATTENYÉSZTÉS

B) SERTÉSTENYÉSZTÉS Zemplén vármegye területén a sertéstenyésztés tenyésziránya kizárólag a szőke mangalica. A mangalica sertés tenyésztését főleg a távol eső, gyenge hozamú, nagyrészt vizenyős, kifejezetten mangalicának való legelők indokolják. A háború következtében az egykor jónak minősíthető anyag minőségileg leromlott. A kanhiány következtében sok helyen idegen fajtájú kanokat kényszerültek a közületek beállítani, ami aztán helyenkint az egész kondát elkorcsosította. Az 1946. évben 2 községben 27 db szőke mangalica anyakoca állott a törzskönyvi ellenőrzés alatt. A vármegyében a sertéslétszám 13 141 db volt az ősszeírási adatok szerint. A sertéstenyésztés minőségi fejlesztését fogja szolgálni az 1946. évi kanakció, melyek vármegyénkre juttatott egész keretét az állattenyésztési alap fogja felvásárolni. Ugyancsak üdvös hatása lesz az 1946. évi kocaakciónak, melynek során szintén 20 db szőke mangalica kocasüldőhöz fog hozzájutni a vármegye egy arra megfelelőnek kijelölendő községe. C) JUHTENYÉSZTÉS A vármegyében található juhok létszáma az 1946. évben 4428 db, mely a kistenyésztők és a felesjuhászok kezében van. Minőségileg az állomány gyenge, vegyes fajú, de túlnyomó részben magyar fésűsgyapjas. A juhtenyésztésnek a közeljövőben eredményes hasznot hajtó űzése úgy volna biztosítható, ha az 1946 :VI. tc. alapján alakult földmívesszövetkezetek birtokában levő és többnyire csak juhok részére alkalmas legelőterületek az igen gyakran legelő nélkü! vándorló juhászok részére kedvezményesen bérbe adhatók volnának. Ezenkívül engedményt kellene adni a túrógyártó üzemeknek, hogy a juhtúró készítéséhez ne keljen külön helyiséggel rendelkezniök, ami a mostani viszonyok között sok esetben keresztülvihetetlen. D) LÓTENYÉSZTÉS A háborús események következtében a legtöbbet szenvedett az állattenyésztési ágak között. Csupán a Bodrogköz néhány községében maradt valamennyi számbavehető anyakanca a régi tenyészanyagból. A többi kancák nagy része csak kényszerűségből tölti be az anyakanca szerepét, mert a legtöbb öröklődő, de legjobb esetben is hajlam formájában öröklődő hibával bír, melyet a tenyésztő csak első osztályú, vérszilárd fedezőménnel tudna korrigáltatni. Ilyen azonban a vármegye területén alig van. Zemplén vármegyében a tenyészirány: magyar félvér. Az igásállat-, főként pedig a lóhiány következtében a gazdák csikóikat idő előtt hámozzák, minek következtében az állatok a fejlődésben elmaradnak. Ez természet-