Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)
VI. ÁLLATTENYÉSZTÉS
A tenyésztői kedv fokozódott, az állatvásárlás, az állatforgalom, az apaállat-beszerzés az egész vonalon megindult. Az állatvásárok a vármegyében szabaddá lettek téve. Felsőbb rendeletre, valamint az állattenyésztési szabályrendelet értelmében is szigorú utasítást adtunk a községeknek és közületeknek arra, hogy köztenyésztésre csak törzskönyvelt leszármazású, jó bikák szerezhetők be és vásárolhatók meg a gazdasági felügyelőség engedélyével. Ez a rendelkezés kissé nehéz helyzeteket teremtett egyes községekben, mert a hozzá nem értő hatósági közegek nem akarták elismerni és elfogadni a szabályrendelet ez irányú előírásait. Az ebből származó visszás ügyek azonban lassan elsimulnak, és ismét érvényt lehet szerezni az állattenyésztés számszerű és minőségi fejlesztése érdekében fennálló rendeleteknek.. . 2 Sziberth Gusztáv m. áll. gazd. felügyelő, hivatalvezető Tisztázat. — UMKL FM Gazd. Felügy. O. 1947—10—200 350. 1 Az 1946. július 17-én megjelent rendelet szerint minden állattartó köteles volt a birtokában levő növendék marhákat az illetékes községi elöljáróságnál bejelenteni nyilvántartásba vétel végett. 2 A felügyelőségnek az állattenyésztés fejlesztésére tett konkrét intézkedéseinek részletezését elhagytuk. 237 Sátoraljaújhely, 1947. (h. n.J A ZEMPLÉN VÁRMEGYEI GAZDASÁGI FELÜGYELŐSÉG JELENTÉSE Zemplén vármegye állattenyésztése a háború pusztításának sivár képét mutatta az 1946. évben is. A meglevő gyatra állomány selejtezését és színvonalának a rendszeres tenyésztéssel történő javítását nagyban nehezítette a kötött állatforgalom és főként az év folyamán beállott aszály, minek következtében a gazdáknak katasztrofális takarmányhiánnyal kellett megküzdeniök. A takarmányhiány teljes mérvben kiterjedt úgy az abrak, mint a szántóföldi szálas takarmányokra, sőt a réti szénafélékre is. Ilyen takarmányhiányra, amilyen az 1946. évben Zemplén vármegyében volt, a legidősebb gazdák sem emlékeznek, sőt még a statisztika sem tud példát mutatni. Az 1908. és 1909-es aszályos évek ehhez képest csak takarmányban szűk esztendőnek minősíthetők, és akkor meg volt a lehetősége annak, hogy a hiányt valami útonmódon pótolják a gazdák, amire az 1946. évben csak alig számbavehetőleg nyílt alkalmuk. Eme tényezőknek az összhatásából kifolyólag akadt meg úgy az állatállomány számszerű gyarapodása, valamint az állattenyésztés színvonalának javulása. Az állataikat a gazdák, miután elegendő takarmánnyal nem rendelkeztek, kényszerhelyzetükben hatósági áron alul és vételi jegy nélkül dobálták el maguktól. Ez így ment a
