Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)

VI. ÁLLATTENYÉSZTÉS

1 Az 1928. június 15-én megjelent 33 000/1928. FM sz. rendelet előírta, hogy a köztenyésztésre szánt apaállatokat (mén, bika, kan, kos) egészségügyi szempontból évenként hatóságilag meg kell vizsgálni, és az arra alkalmasakat tenyésztésre jogosító igazolvánnyal kell ellátni. 2 A kihagyott rész az állattenyésztő egyesület tevékenységét ismerteti. 232 Szolnok, 1947. március 17. A JÁSZ-NAGYKUN-SZOLNOK VÁRMEGYEI GAZDASÁGI FELÜGYELŐSÉG JELENTÉSE Állattenyésztésünk gyorsabb ütemű fejlődését az 1946. év első felében a majdnem mindenütt jelentkező rendszertelen igénybevételek gátolták. Az állattenyésztő társadalom még nem volt tisztában a helyzettel és félt szaporítani állatállományát. Az általános felfogás az volt, csak annyi állatot tartani, amennyi a saját szükségletre feltétlenül kell. A tenyészigazolványok kiadása jó hatással volt az állattenyésztő gazdákra, mert biztonságérzetüket fokozta. Az óriási takarmányhiány, melyre emberemlékezet óta példa nem volt, olyan csapást mért a fejlődésnek induló állattenyésztésre az év végén, amely igen visszavetette az állattenyésztésünk mennyiségi és minőségi fejlődését. Már a kora ősz folyamán azon igyekeztek a tenyésztők, hogy megszabaduljanak mindenáron állataiktól, amelyek kiteleltetését a nagy takarmányhiány következtében nem látták biztosítva. A nagy pénztelenség miatt azonban kevés állat cserélt gazdát, úgyhogy az állattenyésztő társadalom kénytelen volt úgy tartani állatait, hogy azok kondícióban lényegesen visszaestek. Biztató jelenség volt az ősz folyamán megindított takarmány- és abrakakció, sajnos azonban ez nem váltotta be teljes mértékben a hozzá fűzött reményeket, úgyhogy az egész állattenyésztő gazdatársadalom igen bizonytalanul indult neki a télnek. A gazdasági felügyelőség és az állattenyésztő egyesület tanfolyamokon és alkalmi előadásokon állandóan tájékoztatták az állattenyésztő gazdákat az állattenyésztést ért súlyos veszteségekről és az állattenyésztés jövőbeni fontosságáról. Főleg az új földhözjuttatottakkal igyekeztek az állattenyésztést megkedveltetni, és különösen a baromfi- és sertéstenyésztés fontosságára hívták fel állandóan a figyelmet. Az állattenyésztési tanfolyamokat elsősorban azokon a helyeken tartotta meg a felügyelőség és az állattenyésztő egyesület, ahol sok volt az új földhözjuttatott. A tanfolyamok iránt általában nagy érdeklődés nyilvánult meg. Az állattenyésztői kedv fokozására Kunszentmártonban nyilvános gazdasági felügyelői értekezlettel egybekötött panasznappal kapcsolatban nagyszabású állatbemutató is lett rendezve, ahol okleveleket nyertek a kiváló tenyésztők, akik között új földhözjuttatottak is szép számmal voltak. Törzskönyvi ellenőrzés alatt áll 17 községben 3520 db tehén és 167 db sertés.