Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)

I. A MEZŐGAZDASÁG ÁLTALÁNOS HELYZETE

12 Nyíregyháza, 1945. május 18. SZABOLCS VÁRMEGYE ALISPÁNJÁNAK JELENTÉSE A TAVASZI MEZŐGAZDASÁGI MUNKÁK BEINDÍTÁSÁRÓL Hivatkozott számú rendeletére

1 jelentem, hogy Szabolcs vármegyében a mezőgazdasági munkálatok általánosságban és mindenütt folynak. A felmelegedett időjárás és az időközi tavaszi eső a gazdákra is serkentően hatott és a hivatalomhoz beérkezett főszolgabírói, valamint a vármegyi gazdasági felügyelőséghez beérkezett járási gazdasági felügyelői jelentések szerint a vetési munkálatok mindenütt teljes erővel folynak. A tavaszi kalászosok vetése befejeződött, azoknak már különben sem lenne indokolt a vetése. Ugyancsak el lett vetve a burgonya is Szabolcs vármegyében. Jelenleg a tengeri- és napraforgóvetés van folyamatban, melyekre vonatkozón az a kilátás, hogy a más évekhez szokásos vetésterület meg lesz haladva. Az olajos növények termelését úgy a saját hatáskörömben, mint a vármegyei gazdasági felügyelőséggel karöltve propagáltam, és igyekeztem odahatni, hogy a gazdák mennél több olajos növényt termeljenek. A napraforgó-termelés szabályozása tárgyában kiadott 1180/1945. ME számú rendelet,

2 valamint az ennek végrehajtási utasítása tárgyában kiadott 2716/1945.1. 1. FM-rendeletet

3 a járási főjegyzők útján elöljáróságoknak, termelő bizottságoknak kiadtam, nyomatékosan hangsúlyozva a napraforgó-termesztés különös nemzetgazdasági fontosságát. A vármegyei gazdasági felügyelőség ugyancsak megtette a fenti számú rendeletekben előírt intézkedéseket. Az a kilátás, hogy Szabolcs vármegyében nem csak a kötelező terület lesz napraforgóval bevetve, de annál sokkal több, mert a gazdáknak főként ebből a növényből állott rendelkezésükre elegendő vetőmag. Egyes községekben a szántást már rövidesen el is végzik, amint azt a kisvárdai járás járási főjegyzője jelenti. A traktortulajdonosok más községekbe való kirendelésüket kérték,

4 ami annak a jele, hogy a traktortulajdonosokban megvan a jószándék arra, hogy mennél többet dolgozzanak, és belátják, hogy a termelés biztosítása ma a legelsőrendű nemzeti feladat. Sajnos az állathiány egyes járásokban igen nagy, úgyhogy nincs kilátás arra, hogy egyes községekben a munkálatok el legyenek végezhetők a községek saját igaerejével, így, amennyiben annak szükségessége fenn fog forogni, a traktorokat olyan helyre irányítom, ahol erre szükség lesz. A traktor bérszántás árának a megállapítására vonatkozóan igen nagy kérdés egyrészt az, hogy az üzemanyag ára még nincsen pontosan megállapítva, másrészt az, hogy a traktorszántásnál mindig előforduló gépjavítások, alkatrészpótlások oly nagy összegbe kerülnek, ami nincs arányban a mezőgazdasági termények árával. Első rendelkezésemmel talajminőség és szántásmélység szerint 70—80 pengőben állapítottam meg a kat. holdankénti bér-