Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)

VI. ÁLLATTENYÉSZTÉS

A legfontosabb állattenyésztés a szarvasmarha-, juh- és sertéstenyésztés. Kismarja községben a kisgazdák a régi időtől fogva igen jó magyar tenyészbikákat nevelnek.. 1 Horváth Pál felügyelő Tisztázat. — UMKL FM Gazd. Felügy. O. 1947—10—20 350. 1 A továbbiakban az állattenyésztési alap pénzügyi helyzetét ismerteti. 229 Miskolc, 1947. március 1. A BORSOD-GÖMÖR VÁRMEGYEI GAZDASÁGI FELÜGYELŐSÉG JELENTÉSE 1. Az állatállomány számbeli gyarapodása megindult, a háború következtében elpusztult állományt más vármegyékben vásárolt állatokkal igyekeztek pótolni. Az év első felében a gyarapodást főként az a körülmény hátráltatta, hogy a jóvátételre való beszolgáltatásra elsősorban a több állattal rendelkező állattulajdonosokat jelölték ki, az egy állattal rendelkező állattartók pedig, arra számítva, hogy a következő években is mentesülnek az állatbeszolgáltatási kötelezettség alól, állatállományukat nem igyekeztek szaporítani. A számbeli gyarapodás legsúlyosabb hátráltatója volt az aszályos időjárás okozta takarmányínség. 2. Az 1946. évi haszonállat-összeírás: szarvasmarha 51 950 db, ló 9487 db, juh 10 825 db, kecske 4991 db, sertés 35 921 db. 3. A lóállomány a háború következtében erősen megfogyatkozott, teljesen kevert, fajtajelleg nélküli. A vármegye gazdasági viszonyainak legmegfelelőbb lófajta az erősebb csontozatú kis nóniusz. A szarvasmarha-állomány nagyobb része magyar tarka fajtájú, a mezőcsáti járás déli részén magyar alföldi. A magyartarka-állomány közepes minőségű, a magyar alföldi anya minősége gyenge, vérfelfrissítésre értékesebb, más vármegyéből származó apaállatok beszerzése volna kívánatos. A sertésállomány túlnyomó része mangalica fajtájú, a vármegye déli községeiben tisztavérű, egyéb területein pedig részben kevert. Az ipari központokban (Diósgyőr, Ózd) a berkshire fajta tenyészanyag szaporítása indokolt volna. SZARVASMARHA-TENYÉSZTÉS 1. A tenyésztés színvonala nem csökkent, a tenyésztők a háború pusztulásától igyekeztek legértékesebb állataikat megmenteni. Ugyanígy jóvátételi beszolgáltatásokra, valamint a takarmányínség miatt túlnyomó részben gyengébb minőségű állatok kerül-