Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)
VI. ÁLLATTENYÉSZTÉS
a téli eltartásához sem rendelkeznek a gazdák elegendő takarmánnyal. A nyomasztó takarmányhiány arra kényszeríti a gazdákat, hogy a takarmánnyal el nem látható állataikat áruba bocsássák. Egyes vidékeken a nagy kínálat erősen letörte az állatárakat és általános az a panasz is, hogy a kijelölt vágóállat-kereskedők nem hajlandók megadni a hatóságilag megállapított árakat, hanem azoknak csak felét, harmadát fizetik. Az állattenyésztés súlyos helyzete feltétlenül szükségessé teszi az állami beavatkozást és segítséget, mert enélkül állatállományunk újabb hatalmas veszteséget fog szenvedni. Az állami beavatkozás természetesen nem szüntetheti meg a takarmányhiány okozta általános nehéz helyzetet, de elősegítheti, hogy az ország különböző vidékei között minél tökéletesebb kiegyenlítődés jöjjön létre az állatállomány és a takarmánykészletek között. A segítség közvetlen célja egyrészt az lenne, hogy minél kevesebb tenyésztésre és igázásra alkalmas állat kerüljön vágóhídra, másrészt, hogy a normális árak helyreállíttassanak. Ez utóbbi szempontot nyomatékosan hangsúlyoznunk kell, mert nagyon félő, hogy ha a sorozatos állat-igénybevételek során szenvedett károk (búzakötvény) után most nem sikerül az árletörést megszüntetni, a gazdák teljesen elvesztik a kedvüket az állattenyésztéstől, és az állatállomány regenerálása a különben is szükséges, kb. másfél évtizeden túl még jó néhány esztendővel kitolódik. Rá kell mutatnunk arra, hogy a rendkívül nagy mértékben megfogyatkozott állatállomány minél gyorsabb helyreállítása a magyar nemzetgazdaságnak legelsőbbrendű fontosságú kérdése. Elsősorban ettől függ ugyanis a mezőgazdasági termelés eredményessége, amelynek legfontosabb feltétele a talaj termőképességének a trágyázás útján való biztosítása és az igás munkák megfelelő elvégzése. Az állatállomány nagysága azonban alapvetően befolyásolja egész nemzetgazdaságunkat is, mert az ipar és kereskedelem termelőképességének kihasználását viszont jórészt a mezőgazdasági termelés eredményessége szabja meg. Kötelességünknek tartjuk azonban, hogy ne csak a bajokat panaszoljuk és a problémát vázoljuk, hanem a megoldást alaposan megfontolt javaslatokkal mozdítsuk elő. Számot vetve az ország szegénységével és az államkincstárt terhelő egyéb súlyos kötelezettségekkel, nemkülönben a stabilizáció sikeréhez fűződő egyetemes érdekekkel, az állami támogatásra vonatkozó igényeket a lehető legszűkebbre méretezzük, amennyire ez a kérdés fontosságához és az állattenyésztés helyzetének súlyos voltához képest egyáltalán lehetséges. A múlhatatlanul szükséges, legsürgősebb intézkedéseket a következőkben látjuk: 1. Forgótőkehitel az állattenyésztő egyesületeknek. A Magyar Állattenyésztő és Törzskönyvelő Szervezetek Országos Szövetségének 3 millió forintot kellene három hónapra rendelkezésre bocsátani arra a célra, hogy a vármegyei állattenyésztő egyesületekkel felvásárolja az eladásra kínált tenyészmarhákat és tenyészjuhokat, és azokat elszállítsa olyan vidékre, ahol a gazdák készpénzfizetés ellenében tenyészállatokat kívánnak vásárolni. Ez az összeg a kemény tél beálltáig, a hátralevő idő alatt, többször megforgatva 4000—5000 tehén és üsző, valamint 1500—2000 tenyészjuh áttelepítéséhez lenne elegendő.
