Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)

VI. ÁLLATTENYÉSZTÉS

kanokat a köztenyésztésben megtűrni. Fent említett tény az állattenyésztés minőségi színvonalára kedvezőtlen hatással van, figyelembe véve azonban a mai apaállat-beszerzési lehetőségeket, kénytelen a felügyelőség a minőség rovására fő súlyt a mennyiségre fektetni. Az 1945. évi őszi rendes apaállat-vizsgálatok az átmeneti állapotok miatt nem voltak megtarthatók, miért is az apaállatszemlék lefolytatására előreláthatólag 1946. év tavaszán kerül sor. Az állatállomány nagymérvű csökkenése természetszerűleg takarmánybőséget okozott, miért is az állatok kondíciója az átlagosnál jobb volt. Az állatok egészségi állapota kielégítő, bár a vármegye egyes járásaiban behurcolás révén a legkülönfélébb megbetegedések fordultak elő. A legelterjedtebb megbetegedés a rühösség és a baromfivész. SZARVASMARHA-TENYÉSZTÉS Az év folyamán tervszerű szarvasmarha-tenyésztésről — sajnos — beszélni nem lehetett. A gazdák kezén egyrészt az átmentett régi állomány egy-egy egyede, legnagyobb részt azonban vásárolt és az átvonuló seregektől hátrahagyott, vagy tőlük megszerzett különféle fajtájú szarvasmarha van. Az állatállomány túlnyomó része azonban magyar tarka. SERTÉSTENYÉSZTÉS Sertésállomány terén még súlyosabb a helyzet, mint a szarvasmarha-állományban. Az uradalmi tenyészetek kipusztulása 100%-osnak mondható, a kisgazdák kezén megmaradt ugyan néhány egyed, ezek azonban csak annak köszönhetik létüket, hogy fiatal koruk, betegségük, vagy teljesen leromlott kondíciójuk miatt élelmezési célokra felhasználhatók nem voltak. A sertésállomány ugyanúgy, mint a szarvasmarhaállomány az év végére számbelileg szaporodott ugyan, minőség és egyöntetűség tekintetében azonban messzemenő kívánalmakat hagy hátra. A gazdák főképpen összevásárlás, illetve csere útján igyekeztek a szomszédos vármegyékből sertésállományukat beszerezni, természetesen az összevásárolt sertések a legkülönbözőbb fajtájúak. JUHTENYÉSZTÉS A juhállomány majdnem teljes kipusztulásához a háborús tevékenységen kívül az újabb földbirtokpolitikai intézkedések is nagymértékben hozzájárultak, mert a múltban juhtartással, illetve juhtenyésztéssel vármegyénkben főképpen a nagybirtokokon foglalkoztak — a kisgazdák körében a juhtenyésztés elterjedt nem volt. A meglevő juhállomány ez idő szerint kisgazdák kezén van, ezek juhtenyésztéssel nem foglalkozván, inkább csak juhtartóknak, mint juhtenyésztőknek nevezhetők.