Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)

V. RÉT- ÉS LEGELŐGAZDÁLKODÁS

205 Kaposvár, 1948. április 5. Somogy vármegye legelőterülete 107 917 kat. hold, ebből közös- és közlegelő, valamint szövetkezeteknek juttatott legelő területe 107 513 kat. hold. A 600/1945. ME rendelet értelmében juttatott legelőterület 37 761 kat. hold. A vármegye mezőgazdasági területének 9,15%-a a legelőterület. A rétterület 94 147 kat. hold, vagyis az öszszes mezőgazdasági területnek 8,08%-a. A legelő karbantartása és javítása körül érdemleges javulás jelei nem észlelhetők. A karbantartási munkálatokat is csak igen felületesen végzi el néhány legeltetési társulat. A szövetkezeti legelőkön még a karbantartási munkálatok egyáltalán nem lettek elvégezve. A legeltetési társulatoknál a karbantartási munkák hanyag végzésének vagy elmaradásának oka főként az, hogy a társulatok vezetősége nem teszi meg a rá háruló kötelességet, a társulatok vezetősége évenkint cserélődik, a vezetéssel járó tisztség elfogadását szükséges rossznak tartják, a legelőrendtartást és az alapszabályokat a társulati vezetők nem ismerik, mely megállapításoknak az eredménye azután az, hogy a legelővel nem törődnek, a közvagyon kezelésében pedig rendkívüli nagy hanyagság jelei mutatkoznak. A társulatok tagjai a közöslegelő-karbantartási munkákban nem hajlandók részt venni, és nem vetik magukat alá a közgyűlési határozatok alapján a társulati vezetőség által kiadott rendeleteknek. A fenti rendkívül káros állapot megszüntetésére csak az az egy mód kínálkozik, hogy a társulatok ügyvitelét és gazdálkodását megfelelő szakközegek rendszeresen, legalább havonta egyszer ellenőrizzék, és a mulasztó vezetőséggel szemben éppen úgy, mint a társulat tagjaival szemben, a legszigorúbban eljárhassanak. A társulati legelők karbanhozása érdekében múlhatatlanul szükséges, hogy a közös munkát nem teljesítő társulati taggal szemben kihágási eljárást lehessen folyamatba tenni, s az ilyen társulati tagot szigorúan megbüntetni. A társulati közmunka nem teljesítéséből származó anyagi hátrányok oly nagyok a társulatra nézve, hogy lehetetlenné teszik a tervszerű gazdálkodást. A társulati pénztárnokok és az elnökök, minthogy igen gyakran változnak, nem ismerik a rendeletnek azt a részét, amely szabályozza a közös munka elmulasztásával kapcsolatban a társulati tagokkal szemben való eljárást. De függetlenül ettől, még az esetben is, ha az úgynevezett hátraléki kimutatást szabályszerűen elkészítve meg is küldik behajtás végett az illetékes községi elöljáróságnak — még akkor sem történik a tapasztalat szerint semmi sem, mert a jegyzőség az ilyen ügyekkel nem törődik, s a felügyelőség sürgetésére legtöbbször azzal a mentséggel él, hogy a jegyzéken szereplők valamennyien szegény emberek, kiket végrehajtani nem lehet, kiktől egyéb adókat sem tudtak beszedni, egy másik indoka pedig a behajtás elmara-