Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)

V. RÉT- ÉS LEGELŐGAZDÁLKODÁS

194 Esztergom, 1947. február 28. 1946. év elején a köz- és közös legelők még mindig siralmas állapotban voltak. A háborús események azokat amúgy is elhanyagolt állapotban találták, majd az ott létesített aknásítások és harci berendezések még jobban tönkretették. A legelők tulajdonosaira óriási mérvű visszaállítási, karbantartási és javítási feladatok várnak. Ezen feladatok végrehajtása több évet fog igénybe venni. Első és legfontosabb feladat volt a legelőkön levő aknásítások felszámolása, majd pedig a harci berendezések (lőállások, futóárkok stb.) eltüntetése, betemetése. Az így gyepesítésre alkalmassá tett területekre ingyenvetőmag állott az érdekeltségek rendelkezésére, a Felső-dunántúli Zöldmező Szövetség útján. A köz- és közös legelőkön létesített katonai berendezések és háborús károk megszüntetése a vármegye területén az elmúlt évben — 1-2 legelő kivételével — befejezést nyert. Ahol ez még nem történt meg, ott a károk olyan nagymérvűek, pl. Szőny községben, ahol a legelő szőnyegbombázást kapott, hogy a helyreállítás éveket fog igénybe venni. A rét- és legelőgazdálkodásunkat szabályozó jogszabályok gyakorlati keresztülvitele — a gazdasági felügyelők buzgó és lelkiismeretes igyekezete ellenére — némi kis eredménytől eltekintve — sikertelen maradt. A rendeletek foganatosítása a legelőérdekeltségek közönye miatt meg nem történik. Közigazgatási vonalon a felügyelőség csak igen kis támogatásban részesül, mert sem a vármegyének, sem a főjegyzői, sem a községi jegyzői hivataloknak a B-listázások miatt nincs megfelelő számú személyzete, akik a legelőügyekkel foglalkozni tudnának. Egyedüli megoldás volna — a legelőknek természetadta feladataik ellátása szempontjából — ha a felügyelőség a közigazgatástól függetleníttetnék, hatósági jogkörrel láttatnék el a földmívelésügyi igazgatás keretében.

1 A szakszerű legelőgazdálkodás ellátásának biztosítása céljából szükséges volna járásonként egy-egy legelőmesteri állás megszervezése. A legelőmesterek közvetlen a járási gazdasági felügyelők alá lennének beosztva és megfelelő — a legelőgazdálkodáshoz szükséges — talajművelő eszközökkel ellátva. A vármegye területén a 600/1945. ME sz. rendelet végrehajtása értelmében 3535 kat. hold legelőterület ment át magántulajdonból köztulajdonba. Ezen területből 1942 kat. hold fordíttatott meglevő legelők kiegészítésére és 1611 kat. hold különálló legelő létesítésére. A vármegye köz- és közöslegelő-területe a régi 14 561 kat. holdról 17 692 kat. holdra emelkedett. A 600/1945. ME sz. rendelet 29. §-a kimondja, hogy a megváltott legelőket osztatlanul a községnek kell adni.

2 Ezzel szemben a földigénylő bizottságok sok esetben a rendelettől eltérő módon jártak el és a juttatott legelők egy részét nem a községnek,