Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)

V. RÉT- ÉS LEGELŐGAZDÁLKODÁS

A VÁRMEGYEI GAZDASÁGI FELÜGYELŐSÉGEK JELENTÉSEI A RÉT- ÉS LEGELŐGAZDÁLKODÁS 1945. ÉVI HELYZETÉRŐL 186 Szentes, 1946. február 1. A CSONGRÁD VÁRMEGYEI GAZDASÁGI FELÜGYELŐSÉG JELENTÉSE Csongrád vármegye és Hódmezővásárhely thj. város területén 1944. december 31-én a rétterület összesen 21 426 kat. holdat tett ki, míg a legelőterület összesen 59 417 kat. hold volt. Ez utóbbiból közlegelő 7821 kat. hold, közös legelő 11 435 és magántulajdonban levő legelő 40 161 kat. hold. A rétek és legelők területe tehát a gazdasági felügyelőség működési területén az összterület 17,5%-át tette ki. A földreform során a köz- és közös legelők területe bővült, azonban erre vonatkozóan a megyei földhivataltól mind ez ideig pontos és végleges adatokat beszerezni nem lehetett, mivel mérési és egyéb műszaki munkák ezt nem tették lehetővé. A rétek és legelők talaja részben homokos, részben kötött és kimondottan szikes, gyenge hozamú legelőtalaj. Tekintettel a legelőknek kiterjedésére és azok gyenge minőségére, a vármegye területén fokozottabb jelentősége van a szántóföldi takarmánytermesztésnek. Az elmúlt 1945. évben Csongrád vármegye 220 137 kat. hold szántóföldi területén mintegy 15 575 kat. hold szántóföldi takarmánytermesztés volt, ami a szántóterület 7%-a, Hódmezővásárhely 105 778 kat. hold szántóföldi területéből 1945. évben 7283 kat. holdon folyt a szántóföldi takarmánytermesztés, vagyis az akkori szántóföld 6,8%-án. A vármegyei gazdasági felügyelőség minden adott alkalommal felvilágosítással és egyéb úton, a takarmány termesztését fokozni igyekezett, mert az olcsó, okszerű állattenyésztésnek ez az alapja. Bár az állatlétszám a hadi események következtében erősen lecsökkent, mégis fontos a takarmánytermesztés fokozása, mert a több takarmány könnyebbé fogja tenni az állatlétszám ismételt szaporítását, és nemcsak a régi szintnek elérését segíti elő, hanem annak túlszárnyalását is, ami rendkívül kívánatos, mert a jövőben a magyar gazda fő jövedelmét éppen az állattenyésztés fogja képezni, de nagy fontosságú az állatlétszám szaporítás a talajerőnek pótlása és emelése végett is. Már a múltban is a gazdasági felügyelőség működése területén a termesztett szálastakarmány az állatállomány takarmányszükségletét csak mintegy 70—75%-ban fedezte, a többit abraktakarmánnyal, de jórészt szalmávales polyvával fedezték. A köz- és közös legelők 1945. évben nem voltak teljes mértékben hasznosítva. Részben az állatállománynak a hadi események következtében nagymérvű csökkenése miatt, de másrészt azért sem, mert több helyen az ide-oda vonuló katonaság miatt a gazdák nem merték állataikat a legelőre hajtani. Nem volt hasznosítható a fűtermés