Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)

IV. KERTI, SZŐLŐ- ÉS GYÜMÖLCSTERMESZTÉS

mindazt, ami a szőlőkben és gyümölcsösökben a célszerű telepítést, művelést és szüretelést, a bor és gyümölcs helyes kezelését, általában a jövedelmező gazdálkodást, valamint a tervszerű és gazdaságos értékesítést előmozdítja. Kötelesek a szőlők és gyümölcsösök őrzéséről a szőlő és gyümölcsfa növényi és állati kártevői ellen való egységes védelemről és mindarról gondoskodni, amit a kormány az említett törvény végrehajtása során a hegyközségek, illetve hegyközségi tanácsok kötelességévé tesz. Ezekre az érdekképviseletekre, a háború és az azt követő események folytán állagukban nagymértékben tönkrement szőlők és gyümölcsösök megmentése, helyreállítása és jövedelmezőbbé tétele érdekében kifejtendő munkásság terén, igen nagy feladat hárul. A földreform során kiosztott szőlők és gyümölcsösök új — sokszor kellő szakismeretekkel nem rendelkező — birtokosai gazdálkodásának (termelés, értékesítés) előmozdítása érdekében a hegyközségek, a hegyközségi tanácsok az ország nagy részén már komoly eredményeket értek el. A hegyközségi törvénynek és végrehajtási rendeletének a változott viszonyok által is megkövetelt módosítása és korszerűbbé tétele érdekében szükséges munkálatok már folyamatban vannak, de a vonatkozó rendelkezések megjelenéséig is súlyt helyezek arra, hogy ezek az érdekképviseleti szervek mindenütt — ahol a törvény megalakításukat elrendeli — zavartalanul működjenek és működésükhöz a kormányzat segítségén kívül a közigazgatási szervek részéről is hathatós támogatásban részesüljenek. Felhívom ezért t. Címet, hogy az említett elsőrendű fontosságú szőlő-, gyümölcsés borgazdasági érdekekre tekintettel t. Cím és valamennyi alárendelt hatósága a hegyközségeket és hegyközségi tanácsokat megalakulásukban, újjáalakulásukban, zavartalan működésükben és különösen a fenntartásukat biztosító járulékok behajtásában teljes támogatásban részesítsék, megkeresésük esetén haladéktalanul álljanak rendelkezésükre és általában legyenek segítségükre. Irány os József s. k kísérletügyi igazgató Sokszorosított. — PmL Bp-i Ker. Szól. és Bor Felügy. 1946—385. A sző/ő- és gyümölcstermelés előmozdítására több FM-rendelkezés jelent meg: már a 131 000/1945. FM-rendelet is előírta, hogy minden olyan községben, ahol 60 kat. hold kiterjedésű szőlőt osztottak ki, földművesszövetkezetet kell alakítani. Az 1946. december 13-án megjelent 42 380/1946. I. B. 1. számú FM-utasitásban ez olvasható: „Szőlő- és bortermelésünk talpra állítása és fejlesztése érdekében nagy súlyt helyezek arra, hogy a szőlőtermelő (borpince) földművesszövetkezetek, illetőleg a földművesszövetkezetek szőlészeti és borászati csoportjai mindazokban a községekben és városokban, ahol a földreform során szőlőterület került kiosztásra vagy borpince adatott szövetkezeti tulajdonba, minél előbb megalakuljanak, s e szövetkezetek tárcám szakközegei részéről a legteljesebb támogatásban részesüljenek, hogy rendeltetésszerű működésük ekként is a legmesszebbmenő módon biztosíttassák" 1 A törvényhatóságokhoz és 11 megyében, 3 thj. városban működő hegyközségi tanácshoz intézett rendeletével a földművelésügyi miniszter a felszabadulás után is elismerte ezeket a szerveket. A rendelet leszögezte, hogy legfontosabb szempont a gazdátlanul maradt szőlők megművelése. - Az 1938. augusztus 2-án életbe lépett, a hegyközségekről, valamint a szőlő- és gyümölcsgazdálkodásról szóló XXXI. tc. a hegyközségek rendszerét bővítette ki jelentősen. Amíg az 1929: XVII. tc. alapján a szőlőtermelő községeknek mintegy 20%-a alakított hegyközséget, addig az új törvény értelmében ezek száma 42%-ra nőtt.