Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)

III. GÉPESÍTÉS

158 Debrecen, 1948. december 18. RÉSZLET A TISZÁNTÚLI FÖLDMŰVELÉSÜGYI TANÁCS 1948. DECEMBER 18-1 JEGYZŐKÖNYVÉBŐL: A MEZŐGAZDASÁG GÉPESÍTÉSE ELŐTT ÁLLÓ FELADATOK 1 Okszerű talajművelés s ezzel kapcsolatos többtermelés — igen tisztelt Tanácsülés — másképpen el sem képzelhető, csak úgy, ha a talajunkat arra alkalmas eszközök­kel, gépekkel megfelelő módon műveljük meg. A mezőgazdaság gépesítése különösen nagy jelentőségű most, amikor a parasztságunk vállán nyugszik az ország ellátása, amikor reméljük, parasztságunk megérti az idők szavát, saját érdekében, életszín­vonalának emelése céljából Önkéntesen szövetkezetbe tömörül és saját kis darabka földjét táblás művelésben kívánja művelni, hogy ezzel jobb termést érjen el. Minden magyar örömmel állapíthatja meg, hogy mezőgazdaságunk a gépesítés terén is hatalmas lépésekben halad a fejlődés felé. Meg kell állapítanunk, hogy a gép­állomások szaporítása mellett igen fontos tényező a többtermelés szempontjából még, hogy a gépállomások megfelelő kisgépekkel is láttassanak el, illetve kisgépek szaporí­tása szükséges ahhoz, hogy minden talpalatnyi föld megfelelő szerszámmal műveltes­sék meg. Táblás művelésre alkalmas gépek szaporítására van szükség. Tisztelettel kérjük a t. Tanácsot, szíveskedjék megfontolás tárgyává tenni, hogy melyek azok a kisgépek, amelyek egy állami gépállomásról sem hiányozhatnak. Aratás után a szakemberek megállapíthatták, hogy bár a tarlóhántás rendeletileg kötelezővé téve, sok helyen még augusztus végén is zöldéit a tarló. Parasztságunk fel­világosítás következtében tudomással bírt arról, hogy a tarlóhántás a talaj kiszáradá­sát akadályozza és a gyomirtást elősegíti, de ezt elvégezni nem tudta, mert nem áll rendelkezésére megfelelő szerszám. Az őszi vetési munkálatok végzésénél még mindig lehetett látni olyan gazdát, aki a kalászos vetőmagját kézzel szórta el. Nem kell rámutatnunk arra, hogy a kézzel vetéssel nemcsak több vetőmagra van szükség, de az egyenlőtlen kelés miatt az soha­sem fog olyan termésátlagot adni, mint a géppel vetett. Ezért múlhatatlanul szükséges a vetőgépek szaporítása. Az állami gépállomások tehát megfelelő táblás művelésnél használható tárcsás boronákkal és kultivátorokkal látandók el, továbbá ekekapával, mely parcellás mű­velésnél a tarlóhántásra igen jól alkalmazható kultivátorként. Ugyancsak igen fontos talajművelő eszköz a henger, az újabb kutatások megálla­pították, hogy a henger sokkal fontosabb talajművelő eszköz, mint ahogy azt a régi gazdák gondolták. Ezért a gépállomásokat megfelelő számú hengerrel kívánatos el­látni, mégpedig homokos talajú vidéken múlhatatlanul fontos a gyűrűs henger, míg kötöttebb talajon megfelel a háromtagú sima henger is. Ugyancsak kívánatos szaporítani a gépállomásokon a boronát, magtisztító és vető­magcsávázó gépeket.

Next

/
Thumbnails
Contents