Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)

III. GÉPESÍTÉS

Az 1946. év folyamán mind a 295 traktor cséplési munkálatokban üzemben volt. Mivel gyengébb konstrukciójuknál fogva és ekehiány miatt 89 traktor szántásra nem volt használható, a talajművelési munkálatoknál 206 traktor működött közre. Kívánatos lenne minden járásban egy gépjavítóműhelyt felállítani, ahol a kevésbé üzemképes traktorok is kijavításra kerülhetnének. Körülbelül 75-re tehető azoknak a traktoroknak a száma, amelyeknél az elhasználódás már olyan nagymérvű, hogy generáljavítással sem javíthatók ki, s ezek jóformán csak mint traktorroncsok számítanak. A volt nagybirtok tulajdonában levő s jelenleg a földigénylők kezére került traktorok üzembe tartásánál ott a legnagyobb hiba, hogy a traktorokhoz nem alkalmaznak megfelelő szakembereket, s így ezen gépek részint a hozzá nem értés, részint pedig a hanyagság folytán félő, hogy idő előtt tönkremennek. Kívánatos lenne a traktorok kezelése és karbantartásának biztosítása tárgyában a földmívelésügyi kormányzat által tervbe vett, ezt a célt szolgáló szakember mielőbbi beállítása, amellyel kétségtelenül a traktorok használata terén lényegeset lehetne javítani. A traktorok használatánál, illetőleg üzemen kívüli állapotánál kétségtelenül közrejátszik az a körülmény is, hogy a traktoralkatrészek árai igen magasak, s emiatt a traktorok [hoz] a szükséges alkatrészeket megszerezni idejében nem tudja. Törlesztéses kölcsön útján lehetne ezen a bajon segíteni, valamint lehetővé kellene tenni, hogy a traktorosok tárcsát vásárolhassanak, ami által a tavaszi talajelőkészítő munkálatoknál az ekét helyettesíteni lehetne. A tárcsa alkalmazásával jelentős üzemanyag-megtakarítást is lehetne elérni, s különösen az idejében végzett nyári tarlóhántásoknál lehetne eredményesen alkalmazni. A vármegye területén levő gőzekék egyelőre teljesen üzemképtelenek, csupán csak a selypi cukorgyár tulajdonában levő gőzeke-garnitúra használható. A cséplőszekrények állapota kielégítőnek mondható, a magántulajdonban levők mind üzemképesek is. A földmívesszövetkezetek tulajdonában levő cséplőszekrények közül, mintegy 20%-a üzemképtelen, amelyeknek karbantartására a földmívesszövetkezetek megsegítése útján lehetne gondoskodni. Legnagyobb a hiány a vetőmagtisztító gépekben, s különösen a szelektorokban, ennek pótlására a földmívesszövetkezetet kellene szelektorral ellátni, amelyek a szelektor árát törlesztéses kölcsönnel teljesítenék. A mezőgazdasági gépek közül igen nagy a hiány a vetőgépekben, köztudomású, hogy a kisember a vetőgépeket a múltban sem nagyon értékelte, s a volt nagy gazdaságok tulajdonában levő vetőgépeket tönkremenni hagyták. Egyébként is a gazdaságok tulajdonában volt vetőgépek rendesen 20—21 soros vetőgépek voltak, amelyeket az újgazdák hasznosítani nem tudtak. E téren szükség mutatkozna egységes típusú 12—15 soros, kisemberek részére használható vetőgépek gyártására, s megfelelő kölcsön útján a kisemberekhez való juttatása. Az üzemanyag-ellátás terén 1946. év tavaszán mutatkoztak némi zavarok, az esztendő további folyamán az üzemanyag-ellátás zavartalannak mondható. A kenőola-