Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)

III. GÉPESÍTÉS

Miskolc, 1945. június 1. A TISZA-JOBBPARTI MEZŐGAZDASÁGI KAMARA ÉS NAGY-MISKOLC KÖZELLÁTÁSI BIZOTTSÁGA BEADVÁNYÁBAN A MEZŐGAZDASÁGI GÉPEK ÉS ESZKÖZÖK GYÁRTÁSÁT SÜRGETI Miniszter Úrhoz február hónap óta több ízben intéztünk tiszteletteljes előterjesztést nélkülözhetetlen gazdasági szerszámok készítése céljából. Tekintettel a rendkívül megsokszorosodott igényekre, tisztelettel ezúttal is kérnünk kell Miniszter Urat, méltóztassék az iparügyi miniszter úrnál odahatni, hogy az érdekelt hazai ipari vállalatok mentől gyorsabban és mentől nagyobb számban gyártsanak elsősorban is közönséges kézikapát, a kézi ápolást igénylő műveleti növények idejében és megfelelően való megművelése céljából. A kapák száma a falvakban viszonylag oly kicsi, hogy a legnagyobb aggodalommal vagyunk e tekintetben, amennyiben nincs kilátás arra, hogy a meglevő kézikapákkal az ápolást igénylő kapásnövények idejében és kielégítő módon megművelhetők legyenek. Azonos sürgősségű a munkásság és a kisgazdák kaszával való ellátása. Harmadjára, de fontosság tekintetében ugyancsak első helyen kell megemlítenünk, a tengely gyártását is, ill. a gazdák szekértengellyei, továbbá gyári úton előállított komplett szekérkerekekkel mielőbbi ellátását. A szekér összeállításához szükséges többi szerszámfáról az erdőkincstár jóvoltából lehetne gondoskodni. A szekerek bevasalásához szükséges vasanyagot viszont feltétlenül országos vaselosztó akció bevezetésével kell biztosítani. Miniszter Úr nagybecsű tudomására kell hoznunk ugyanis, hogy a szekerek ma a mezőgazdaságban a szó szoros értelmében széjjelesés előtt állnak. Hogyan fog majd lehetni ilyen körülmények között szekerekkel idejében behordani, azt senki elképzelni nem tudja. Utalni kívánunk ezúttal Miniszter Úr előtt arra is, hogy a gazdák anyagi viszonyai, éspedig a földhöz juttatott, úgynevezett újgazdáké olyan mostoha, hogy képtelenek például a tengerijük ápolásánál oly nagy jelentőségű iókapák megvásárlására. Ma ugyanis egy jó minőségű, biztos járású lókapának az ára 2500 P. Tehát 30 q búza. Ezen összeg előteremtésére a kisemberek még többen összeállva is képtelenek. Ezért mély tisztelettel kérjük Miniszter Urat, kegyeskedjék soron kívül egy ló kapaakciót életre hívni, amelynek során pl. az arra ráutalt tengeritermesztő Tisza-jobbparti kisgazdák őszi visszafizetésre itt a diósgyőri vasgyárból ló kapával el volnának láthatók. Végül rá kívánunk mutatni ezúttal Miniszter Úr előtt arra is, hogy ma egy kézikapáért egy munkástól és egy gazdától pontosan 80 P-t kérnek. Ez az összeg oly rendkívül nagy, hogy méltán keltheti fel a proletársorban élő mezőgazdasági munkások és az új, valamint a törpegazdák között a kiszolgáltatottság érzetét. A gazdasági