Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)

II. SZÁNTÓFÖLDI NÖVÉNYTERMESZTÉS

nagyobb akadálya a zsizsik, melynek leküzdése a mai kisbirtokrendszer mellett csak állami zsizsiktelenítő gázkamrák útján képzelhető el. 5. Megfelelően felszerelt és elegendő számú magtisztító gépek, a célnak megfelelő rosták beállításával lehetővé kell tenni, hogy a termelők maguk állíthassák elő termékük exportminőségét. Megdöbbentően magas költséggel terheli az értékesítést és ennélfogva a termelői árakat a tisztítótelepeken történő magtisztítás költsége. 6. A tenyészidő folyamán szükséges munkák idejében való elvégzésének biztosítása céljából alacsony kamat mellett megfelelő termelési hitel nyújtása szükséges. Közgazdasági vonalon: 1. Kifizetővé, sőt vonzóvá kell tenni a magtermesztést a magtermesztők számára a termesztési költségekkel arányban álló árak biztosításával. Figyelembe kell venni, hogy a magtermesztés az egyes üzemek szempontjából korántsem olyan szükségszerűség, mint a gabonaneműek vagy a kapásnövények termesztése, amelyek a gazdálkodónak és a birtok állatállományának létalapját szolgálják. Még ha a gazda termel is pl. lucernát, annak termését zölden kaszálja le és nem hagyja meg magának, ha a mag ára a magfogást nem teszi számára csábítóvá. A termelői magár megállapításánál figyelembe kell venni továbbá azt is, hogy a magtermesztés lényegesen nagyobb kockázattaljár, mint a közönséges szántóföldi növények termesztése. Ma a világpiacokon az általános élelmiszerhiány következtében a gazdasági és konyhakerti magvak árai aránylag alacsonyak, és nyomják a világpiaci árakat a versenyző államok ajánlatai is. A magyar magtermesztés mai zsenge és máris válságos időszakában állami áldozattal is jövedelmezővé kell tenni a magtermesztést, hogy megerősödhessen és kifejlődhessen. 2. Nem elegendő azonban a jövőre nézve kielégítő árak kilátásba helyezése akkor,, amidőn az elmúlt években az ármegállapításokkal kapcsolatban a termelőket súlyos csalódások érték. A termelőket joggal kedvetlenítette el annak megállapítása, hogy a külföldre kivitt, vagy belföldön a kereskedelemben értékesített magáraknak csupán 20—25%-át érhették el termelői árként. Az árugyűjtés, raktározás, továbbtisztítás és forgalmazás költsége az általuk termesztett áru értékének 75—80%-át is felemésztette. A legutolsó évben a földmívelésügyi kormányzat már figyelembe vette a termelőknek azt a kívánságát, hogy az áru értékének előre meghatározott hányada feltétlenül megillesse a termelőt, s hogy ennek megfelelően az exportra kerülő és belföldön eladott magvak árának bizonyos százalékáig a termelői árak kiegészíttessenek. Ennek az évnek katasztrofálisan gyenge termése következtében azonban a termés legnagyobb része a jövő évi vetőmagszükségletet szolgálja, és sem exportra, sem belföldi kereskedelmiforgalomba nem kend, tehát az árkiegészítésre irányuló döntésnek gyakorlatilag majd semmi eredménye nem lesz. A kereskedelem azonban arra hivatkozik, hogy még az export és a belföldön eladott mennyiségek után járó árkiegészítést sem képes kifizetni. A bizalom megmentése érdekében nemcsak arra volna szükség, hogy ha a kereskedelem az általa fizetendő árkiegészítés fizetésére valóban nem képes, hitelnyújtással hozza a kereskedelmet az állam abba a helyzetbe, hogy kötelezettségének eleget tehessen, hanem az is szükséges, hogy az árkiegészítés a szerződéses termelés keretében