Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)
II. SZÁNTÓFÖLDI NÖVÉNYTERMESZTÉS
118 Budapest, 1948. január 15. AZ ORSZÁGOS FÖLDMŰVELÉSÜGYI TANÁCS ÁLLÁSFOGLALÁSA A HAZAI GYAPOTTERMESZTÉS ÜGYÉBEN Miniszter Úr! Azok az állítólagos sikerek, amiket az 1947. évben a gazdák a gyapottermesztésnél elértek, egyfeló'l nagy érdeklődést váltottak ki a gazdák körében, másfelől viszont a szakemberek között viták indultak meg. A szakemberek tábora e kérdésben két csoportra oszlott, amennyiben egyesek az 1947. évi eredmények alapján kívánatosnak látják a gyapottermesztés minél szélesebb körű elterjesztését, mások viszont e tekintetben óvatosságra intik a gazdákat, hivatkozván arra, hogy az 1947. esztendő különleges időjárási adottságai miatt nem lehet mérvadó a gyapottermesztés eredményességének megítélésénél. Ez a kérdés egyébként a „jobb termésért" tartott ankét során is felvetődött, amikor is a hozzászóló szakemberek kénytelenek voltak mérsékletet tanácsolni a gyapottermesztés mellett túlságos lelkesedéssel felszólaló gazdáknak. Kétségtelen, hogy a pro és kontra megnyilvánulások ezt a kérdést nagyon felkavarták és a gazdaközönség tisztánlátását megzavarták. A szaksajtóban még mindig egymásnak ellentmondó közlemények jelennek meg, és éppen legutóbb a Magyar Külkereskedelmi Igazgatóság hivatalos lapjában, a „Magyar Külkereskedelem"-ben jelent meg egy cikk 1 , amely a magyarországi gyapottermesztési lehetőségeket túlzott optimizmussal ecseteli. Az Országos Földmívelésügyi Tanácsnak alkalma volt e kérdésben komoly tapasztalatokat szerezni. Évekkel ezelőtt ugyanis az Országos Mezőgazdasági Kamara öt éven keresztül az ország különböző vidékein számos gazdaságban végzett gyapottermesztési kísérleteket. Ezek, az öt év közül, csak egyetlen évben jártak számottevőbb sikerrel, de akkor is távol álltak a jövedelmezőségtől, viszont volt olyan esztendő, amikor a gyapotnövény termést egyáltalán nem adott. E termesztési kísérleteket azzal a konklúzióval kellett lezárnunk, hogy Magyarországon gyapottermesztés jövedelmezően nem űzhető, viszont kívánatosnak látszik a szakintézmények kísérletező munkájának a folytatása, mert nem lehetetlen, hogy idővel mégis sikerül olyan fajtát találni, illetőleg olyat akklimatizálni, amely hazai viszonyaink között elfogadható termést ad. Az óvatosságra intő szakférfiak megnyilatkozásai arra mutatnak, hogy a gyapottermesztés kérdése még ma sem jutott túl ezen a ponton. Mivel azonban egyesek még mindig túlzottan optimisztikus elképzelésben zavarják a gazdák tisztánlátását, és félni lehet attól, hogy az 1947. évinél a gyapottermesztés szempontjából kedvezőtlenebb esztendők esetén az arra vállalkozó gazdákat nagy csalódás és anyagi kár éri, kívánatosnak tartanánk, ha Miniszter Úr kialakítaná ebben a kérdésben a helyes álláspontot, esetleg újból összehívná az illetékes szakférfiakat,
