Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)

II. SZÁNTÓFÖLDI NÖVÉNYTERMESZTÉS

védekezési munkálatok a gazdák szakszerűtlensége és a drága anyagárak miatt biztosíthatók nem voltak. A mennyiségi termelést erősen csökkentette a nagymérvű aszály. A szőlőtermés jó közepes, a minőség igen jó volt. Elemi károk közül általános volt megyeszerte az aszálykár, 30—80% nagyságban. A Balaton környékén a tavaszi áradás okozott károkat építményekben és a környező vetésterületek hozamában. Jégkárok szórványosan a pacsai, zalaegerszegi, sümegi járásban voltak, kalászosokban 30—50%, kapásokban 5—10%, szőlőkben 50—60% kárt okozott. Másolat. — UMKL FM Gazd. Felügy. O. 1948—10—102 734. 1 A csapadék havonkénti ismertetését elhagytuk. 2 Itt a vetőmagakció lebonyolítását részletezi. 117 Debrecen, 1948. január 9. A TISZÁNTÚLI FÖLDMŰVELÉSÜGYI TANÁCS JAVASLATA A TAKARMÁNYVETŐMAG-AKCIÓ MEGINDÍTÁSÁRA Az okszerű takarmánytermesztés alapja a sikeres állattartásnak, ezen keresztül az okszerű talajerő-visszapótlásnak, végeredményben a jövedelmező növénytermesztésnek, a többtermésnek. Sajnos az utóbbi esztendőkben azt láthattuk, hogy a gazdák nem termelnek elegendő takarmányt, s így nincs kellő mennyiségű takarmányuk állatállományuk tartásához, takarmányozásához. A Tiszántúli Földmívelésügyi Tanács 1947. december hó 20-án tartott tanácsülésén foglalkozott a kérdéssel, s megállapította, hogy szükséges és kívánatos lenne a gazdákat takarmányvetőmaghoz, különösképpen a szárazságot jobban tűrő takarmányok, mint lucerna és lóhere vetőmagjához juttatni, hogy ezáltal több és jobb takarmányt termelhessenek. Megállapította a Tiszántúli Földmívelésügyi Tanács, hogy a gazdáknak sajnos nincs meg az anyagi lehetőségük arra, hogy a rendkívül drága lucerna- és lóherevetőmagot megvásárolhassák, ezért szükségesnek látná egy nagyobb arányú takarmányvetőmag-akció folyamatba tételét. Tekintettel a gazdák, különösképpen az újonnan földhözjuttatottak súlyos anyagi helyzetére, kívánatosnak azt látná a Földmívelésügyi Tanács, ha az arra rászorultak minden ellenszolgáltatás nélkül juthatnának lucerna- és lóherevetőmaghoz, mert hiszen az e célra fordított összeg közvetve bőségesen megtérülne az államnak, miután azonban az ellenszolgáltatás nélküli vetőmagkiosztásnak pénzügyi akadályai lehetnek,