Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)

I. A MEZŐGAZDASÁG ÁLTALÁNOS HELYZETE

Veszprém, 1949. január 26. A VESZPRÉM VÁRMEGYEI GAZDASÁGI FELÜGYELŐSÉG ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉSE A MEZŐGAZDASÁG 1948. ÉVI ÁLTALÁNOS HELYZETÉRŐL A felszabadulás óta ez az első év, amikor a földművelő fáradságát siker is koronázta, amikor a termés végre átlagosan megfelelőnek mondható. A fokozatos fejlődés nem volt tagadható az elmúlt években sem, a gazda akkor is megadta a földnek azt, ami tőle tellett, de a többé-kevésbé kiszámíthatatlan gazdasági tényező, a természet, ez évben kedvezett először vármegyeszerte a termelésnek. Veszprém vármegye a háborús cselekmények során rengeteget veszített és szenvedett. 1945—46-ban a legjobb termőföldön, ahol azelőtt virágzó üzemek állottak, harminc-negyven kilométert haladhatott az ember anélkül, hogy egyetlen ép viskót, istállót, egyetlen élőlényt talált volna a láthatáron. Ma már nincs itt parlagon álló elgazosodott termőföld, sorra épültek a lakóházak, csaknem békebeli létszámú az állatállomány. Az elért eredmény annál is inkább értékelendő, mert a legutóbbi időkig a megye egyes részein állandóan katonai gyakorlatozás folyt a mezőkön is, és beszállásolás még ma is van, igaz, hogy ma már inkább a városokat érinti. A köz- és vagyonbiztonság mindenesetre örvendetesén javult. Még nem tűntek el a háború által felszínre hozott, rejtett emberi rossz indulatok teljes mértékben, még mindig sok a bizalmatlanság, az alaptalan rágalmazás, az irigység és kapzsiság, mégis tekintetbe véve az 1945—46. évi mélypontot, itt is hatalmas javulásról beszélhetünk. A földosztás befejezést nyert, a nyugalmi állapot a tulajdonjog tekintetében helyreállott. Az előhaszonbérleti rendelettel

1 kapcsolatban a földbérlő csoportok megalakulása hozott ismét nagyobb mozgalmasságot, általánosságban azonban nagyobb zökkenőtől mentes volt az átmenet. A telepítés még nem fejeződött be. A sváb eredetű községekben még nem állott helyre a nyugalom, és még mindig nagy a bizonytalanság a betelepítetteknél is. Néhány községben a rátelepítés folytán nagy a zsúfoltság, de van olyan község is, ahol kevés még a telepes, és a lakosság nem bírja felvenni a rendelkezésre álló megművelendő földet. Az 1948. évben végre megszűnt a már sorozatos csapásként jelentkező aszály, mindössze a balatonfüredi járás 10 községében volt még búzánál, rozsnál és árpánál tapasztalható. A jobb termés, úgy gabonában, mint kapásokban és takarmányban, úgy a néptáplálkozást, mint az állatállomány megfelelő tartását jelentősen megjavította, és az általános gazdasági helyzetet, az életszínvonalat emelte. A piac általában jól el volt látva. Ma már minden falusi boltban is megfelelő választékban található mindenféle áru, nincs hiány sem élelmiszerben, sem iparcikkekben. Az árak is megfelelően alakultak. A mezőgazdasági ipartelepek még nem dolgoznak, mindeddig néhányat sikerült