Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)

I. A MEZŐGAZDASÁG ÁLTALÁNOS HELYZETE

A földreform által előidézett birtokváltozások túlnyomó részben befejezést nyertek, és a telekkönyvezés szépen halad. Nem fejeződött azonban be a kitelepítés. A sváb eredetű községek még mindig mozgásban vannak, az elkerülhetetlen bizonytalanság, a rátelepítettek nyugtalansága még mindig erősen visszaveti egyes vidékek termelését. A betelepítettek egy része teljesen nincstelen, minden tőke és felszerelés, sőt sok esetben a legelemibb hozzáértés nélkül kezdett gazdálkodni. Ez az elem részben már kiszelektálódott. A Felvidékről érkezők általában kedvező felkészültséggel rendelkeznek, és előreláthatólag értékes részét alkotják a mezőgazdasági népességnek. Az 1947. év is, mint elődje tipikusan „aszályos" volt, a termésátlagokban mintegy 50%-os általános csökkenést okozott a nyári szárazság. Ennek következtében a földművelő súlyos anyagi gondokkal küzd, a közellátás pedig behozatali pótlásra szorul. Kevés a vetőmag és nehéz az élelmet megszerezni. A takarmánytermés szűkösen ellátja a fokozatosan növekedő, de még a szokásoson aluli létszámú állatállományt. Sok az eladó szarvasmarha, persze leginkább selejtes minőségű, mert a hizlaláshoz még nincs kellő felkészültség. A sertésállomány ellátja a szükségletet, ha még felesleget nem is produkál. A baromfiállományt a pestis igen erősen megapasztotta. A piac általában jól el volt látva, ma már úgyszólván minden kapható. A kötött forgalmú mezőgazdasági termények ára azonban még mindig nincs megfelelő arányban az iparcikkek árával. Aránytalanul magas a burgonya ára — mert a szigorú beszolgáltatás miatt alig maradt —, a tűzifáé — mert a szállítás erősen megdrágítja —, és elviselhetetlenül magas a gépalkatrészek ára. Bár az agrárolló a mezőgazdasági termelőt úgy is mint fogyasztót erősen sanyargatja — mégis a múlt évekhez képest örvendetes jelenség, hogy az üzletek, a piacok el vannak látva áruval. A szőlő- és gyümölcstermés ez évben kielégítő volt, a bor minősége igen jó — a szőlősgazdák valamivel jobb helyzetben vannak ennek következtében. A mezőgazdasági ipartelepek helyreállítása még nehezen megy, malmok, olajütők, dolgoznak. A szeszgyárak közül csak néhány kísérletezik. Keményítőgyár, zöldségszárító még nem állott helyre. A fűzfői hadianyaggyárat fokozatosan békemunkára állítják be: paradicsomot, paprikát, borkövet dolgoz fel. A péti műtrágyagyár építkezik. Kívánatos volna, hogy a gyárüzemek teljes erővel megindulnának, mert a megye lakosságának jelentős része kereste kenyerét ipari üzemekbn, de a gyári termékekre is szükség van, olajpogácsa, korpa, szeszmoslék stb. az állatállomány táplálására, műtrágya pedig a növénytermelésre bír igen nagy fontossággal. Mindent egybevetve elmondhatjuk, hogy Veszprém vármegye dolgos népe derekasan helytállt. Nem riadt vissza az eléje tornyosuló akadályoktól, nem csüggedt el végképp tengernyi bajában, hanem gyarló emberi mivoltának megfelelő erejével, lassanként megteremti a békebeli, tervszerű termelést. Másolat. — UMKL FM Gazd. Felügy. O. 1948—10—102 734.