Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)

I. A MEZŐGAZDASÁG ÁLTALÁNOS HELYZETE

A földreform által előidézett birtokváltozások túlnyomó részben befejezést nyertek, és a telekkönyvezés szépen halad. Nem fejeződött azonban be a kitelepítés. A sváb eredetű községek még mindig mozgásban vannak, az elkerülhetetlen bizonytalanság, a rátelepítettek nyugtalansága még mindig erősen visszaveti egyes vidékek termelését. A betelepítettek egy része teljesen nincstelen, minden tőke és felszerelés, sőt sok esetben a legelemibb hozzáértés nélkül kezdett gazdálkodni. Ez az elem részben már kiszelektálódott. A Felvidékről érkezők általában kedvező felkészültséggel rendelkez­nek, és előreláthatólag értékes részét alkotják a mezőgazdasági népességnek. Az 1947. év is, mint elődje tipikusan „aszályos" volt, a termésátlagokban mintegy 50%-os általános csökkenést okozott a nyári szárazság. Ennek következtében a föld­művelő súlyos anyagi gondokkal küzd, a közellátás pedig behozatali pótlásra szorul. Kevés a vetőmag és nehéz az élelmet megszerezni. A takarmánytermés szűkösen el­látja a fokozatosan növekedő, de még a szokásoson aluli létszámú állatállományt. Sok az eladó szarvasmarha, persze leginkább selejtes minőségű, mert a hizlaláshoz még nincs kellő felkészültség. A sertésállomány ellátja a szükségletet, ha még felesle­get nem is produkál. A baromfiállományt a pestis igen erősen megapasztotta. A piac általában jól el volt látva, ma már úgyszólván minden kapható. A kötött forgalmú mezőgazdasági termények ára azonban még mindig nincs megfelelő arány­ban az iparcikkek árával. Aránytalanul magas a burgonya ára — mert a szigorú beszolgáltatás miatt alig maradt —, a tűzifáé — mert a szállítás erősen megdrágítja —, és elviselhetetlenül ma­gas a gépalkatrészek ára. Bár az agrárolló a mezőgazdasági termelőt úgy is mint fogyasztót erősen sanyar­gatja — mégis a múlt évekhez képest örvendetes jelenség, hogy az üzletek, a piacok el vannak látva áruval. A szőlő- és gyümölcstermés ez évben kielégítő volt, a bor minősége igen jó — a szőlősgazdák valamivel jobb helyzetben vannak ennek következtében. A mezőgazdasági ipartelepek helyreállítása még nehezen megy, malmok, olajütők, dolgoznak. A szeszgyárak közül csak néhány kísérletezik. Keményítőgyár, zöldség­szárító még nem állott helyre. A fűzfői hadianyaggyárat fokozatosan békemunkára állítják be: paradicsomot, paprikát, borkövet dolgoz fel. A péti műtrágyagyár épít­kezik. Kívánatos volna, hogy a gyárüzemek teljes erővel megindulnának, mert a megye lakosságának jelentős része kereste kenyerét ipari üzemekbn, de a gyári termékekre is szükség van, olajpogácsa, korpa, szeszmoslék stb. az állatállomány táplálására, mű­trágya pedig a növénytermelésre bír igen nagy fontossággal. Mindent egybevetve elmondhatjuk, hogy Veszprém vármegye dolgos népe dereka­san helytállt. Nem riadt vissza az eléje tornyosuló akadályoktól, nem csüggedt el vég­képp tengernyi bajában, hanem gyarló emberi mivoltának megfelelő erejével, lassan­ként megteremti a békebeli, tervszerű termelést. Másolat. — UMKL FM Gazd. Felügy. O. 1948—10—102 734.

Next

/
Thumbnails
Contents