Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)

I. A MEZŐGAZDASÁG ÁLTALÁNOS HELYZETE

sem üdítette fel a növényeket. Ennek következménye volt az a nagymérvű kár, mely az aszálykárok megállapított magas százalékából igazolódik, mi egyes helyeken a 90%-ot is elérte. Ezen ok miatt került azután nehéz helyzetbe a vármegye gazdaközönsége, és nem sikerült azon igyekezete, hogy az elmúlt évek sok nehézségét leküzdve, minden erejével dolgozva a háborús károkat helyrehozni és termeivényekkel anyagi egyensúlyukat helyreállítani tudják. A rendkívül kedvezó'tlen időjárás természetesen legjobban az újonnan földhözjuttatottakat és a tőkeszegény kisgazdákat sújtotta. Az elmúlt évekhez képest örvendetes javulás tapasztalható az igaerő-ellátás terén úgy, hogy ebben az évben a rendelkezésre álló fogatok és traktorok teljes egészében fedezik a talajművelés igaerő-szükségletét. A talajerő-utánpótlás azonban még mindig elégtelen. A szántók, szőlők és kertek összterületét figyelembe véve, holdanként 200 q istállótrágyát feltételezve, 36 éves a vármegye trágyaforgója. Az istállótrágya hiányát az állami műtrágyaakció némileg enyhítette. Erős agitációt indított a vármegye gazdasági felügyelősége a pillangós növények termelésére, hogy így a talaj táperejét megjavítsák. Sajnos a gazdák még mindig idegenkedve fogadják ezt, de remény van rá, hogy szisztematikusan továbbfolytatandó munka meghozza a maga gyümölcsét. Pest vármegye értékesítési viszonyai általában jónak mondhatók. Az északi járások termeivényeit Budapest és a peremvárosok teljes egészében felveszik. A jó értékesítési viszonyok következtében ezen járások mezőgazdasági kultúrája évről évre belterjesebbé válik. Budapest piaca azonban kedvezően érezteti hatását a távolabbi vidék értékesítési lehetőségeiben is. Budapesten kívül Kecskemét, Cegléd, Nagykőrös konzervgyárai nagy mennyiségű terményt, főleg gyümölcs- és zöldségfélét vesznek fel. A nagyobb községek heti piacait a fővárosi és vidéki kereskedők szívesen látogatják. A kínálat általában messze mögötte marad a keresletnek. A gazdák azonban a kötött árak következtében mégsem tudták áruikat kedvező áron értékesíteni. Az ipari és mezőgazdasági árak között fennálló diszparitás a jó értékesítési viszonyok ellenére is problematikussá teszi a mezőgazdaság iparcikk-szükségletének biztosítását. Különösen kedvezőtlen a gazdákra nézve a világító anyagok, növényvédelmi és permetezőszerek beszerzési nehézségei és magas ára. Másolat. — UMKL FM Gazd. Felügy. O. 1948—10—102 734.