Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)

I. A MEZŐGAZDASÁG ÁLTALÁNOS HELYZETE

rendkívüli aszálykár miatt a vetésterületek általában oly alacsony termést adtak, hogy sok helyen még az elvetett magot sem termetté meg. A tavaszi és nyári aszály nemcsak a gabonafélékben okozott rendkívüli nagy kárt, és lényegesen csökkentette a kapások, ipari növények és szántóföldi szálastakarmányfélék termését is. A rendkívüli aszálykár következtében súlyos gondot jelentett az 1947. évi őszi kenyérgabona-vetésterületek beállítása, de különböző vetőmagakciók segítségével az előirányzott vetésterületet sikerült beállítani annyira, hogy búzából 9%-kal, rozsból pedig 16%-kal lett az előirányzat túlhaladva. A rendkívüli nagy aszálykár következtében a vármegye területén a legtöbb község és város jelentős százalékban beszolgáltatási csökkentést kapott. 1946. év őszén elvetett és 1947. évben learatott búza az aszálykár következtében az átlagosnál jóval kisebb termést adott, és hasonló volt a helyzet a rozsnál és az őszi árpánál is. A tavaszi kalászosok vetésterülete 1947. évben megközelítette a békeévek vetésterületét, sőt árpában azt túl is haladta, hogy a kenyérgabona-termésben mutatkozó hiány pótolható legyen. A tavaszi kalászosok is erősen megsínylették az aszálykárt, ami az igen alacsony átlagtermésben jutott kifejezésre. A kapások és az ipari növények vetésterülete részben meghaladta, részben pedig megközelítette a békeévek átlagos vetésterületét, az aszálykár azonban ezeknél a terményeknél is jelentős károkat okozott annyira, hogy a tél folyamán nagy takarmányhiány lépett fel. Kivételt képez a cukorrépa, amely a nagy szárazság ellenére is kielégítő termést adott. A szántóföldi szálastakarmányfélék közül a lóhere és lucerna termése kielégítő volt, ami egyúttal azt igazolja, hogy a lóhere termelésének kiterjesztése a vármegye területén rendkívül nagy jelentőséggel bír. A lucerna és lóhere magtermése a szárazság ellenére általában kielégítő volt. A rétek szénahozama az átlagosnál alacsonyabb maradt annyira, hogy a fejletlen réteken sok helyen kaszálatlanul hagyták. A legelők a nagy szárazság következtében nagyon korán kisültek és az átlagosnál sokkal kisebb létszámú jószágnak sem nyújtottak elegendő táplálékot. A gyümölcsfélék hozama általában kielégítő volt, szilvából és almából közepes termés volt. A szőlő nagyon megsínylette a hosszan tartó szárazságot és ennek következtében a bortermés kat. holdanként átlagosan 3 hl volt. Megműveletlenül maradt a vármegye területén 35 000 kat. hold szántóterület, mint olyan szikes terület, mely békeévekben is ugarműveléssel került rendszeres hasznosításra. Az újonnan földhözjuttatottak helyzetén a földmívelésügyi miniszter úr tavasszal és ősszel vetőmagakciókkal igyekezett enyhíteni. A nagyarányú vetőmagjuttatáson felül traktorszántási hitelt kaptak, szántási jutalom lett részükre biztosítva, és az üzemanyag árát is leszállították. Az újonnan földhözjuttatottak között nagy megelégedést váltott ki, hogy a részükre juttatott földek műszaki felmérése és a telekkönyvezés általánosságban a vármegye területén befejeződött.