Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)

I. A MEZŐGAZDASÁG ÁLTALÁNOS HELYZETE

Javaslatok: minőségi termelés érdekében mintagazdaságokként kellene felhasználni és jól felszerelni, forgótőkével ellátni a gazdaképző iskolák tangazdaságát. A gazdaképző iskolákat kerti magvak, faiskola, konyhakerti növények termesztésére kellene kötelezni, illetve ilyen szakemberekkel kiegészíteni, akik a jövőben mutatkozó termelési versenyek ügyvitelében jelentős aktív szerepet vinnének. Öntöző gazdálkodás oktatására és bemutatására föltétlenül indokolt Szikszó körzetében oktató jellegű gazdasági üzem beállítása. A régi szaporító gazdaságokat a maguk csökkentett formájában is meg kell tartani, mert ma is a mezőgazdasági kultúra továbbvivőjének tekinthető. Járási földmívesnapok helyi jellegű állatbemutatói eredményesen ébren tartják a tenyésztői versenyző kedvet. Indokolt lenne foglalkozni azzal, hogy a földmívesszövetkezetek birtokában lévő gazdasági gépek, nagyok és kicsik egyaránt a közösség érdekét tényleges használatba állítással szolgálják. A vármegye takarmány helyzetét jelentősen megváltoztató silótakarmányozási rendszer bevezetésének alapját adó kisüzemi silókat, mégpedig az idomokból összeállítható silót, indokolt rendszeresíteni oly mértékben, hogy az a lehető legkisebb ellenérték lefizetése során jusson a haladni vágyó gazda kezébe. Ezért nem földmívelésügyi tanácsi kerületenként, hanem megyénként kellene ezt az aránylag egyszerű, idom készítéséhez szükséges formákat elkészíteni és kölcsönadni, hogy ezáltal minimumra, csak az anyagértékre szoríttassák a siló felépítésének költsége. Ennek lehetőségeit támogatja az, hogy különböző cégek, különböző árajánlatokat tesznek. Nemritkán 90% differenciával. Dr. Váczy Mihály áll. gazd. főfelügyelő, hivatalvezető Tisztázat. — UMKL FM Gazd. Felügy. O. 1948—10—102 734. 58 Pécs, 1948. május 2. A BARANYA VÁRMEGYEI GAZDASÁGI FELÜGYELŐSÉG JELENTÉSE Baranya vármegyében a régóta kifejlett állattenyésztés, főként a minőségi szarvasmarha- és sertéstenyésztés, valamint a tejtermelés és ezek továbbfejlesztése szabja meg a szántóföldi növények termelésének irányát. A száraz jellegű 1947-es esztendő a növénytermesztésnek nem kedvezett s ez természetszerűen az állattenyésztés fejlődésére is kihatással volt. A háború alatt és után a lecsökkent állatállomány a talajerő fenntartásához szükséges trágyát kitermelni nem tudja, ezért a termőtalaj növényi tápanyagkészlete tovább csökken s a kimerüléshez