Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)

I. A MEZŐGAZDASÁG ÁLTALÁNOS HELYZETE

A mezőgazdák életszínvonala általában gyenge. Azok a gazdák, akik a háborús események következtében nem szenvedtek nagyobb kárt, még fenn bírják életszínvonalukat tartani, valamint azon vidékek gazdái is, ahol gyümölcs és szőlő terem, mert ezen termékek ára maximálva nincs, s ezért azok árából boldogulni tudnak. A többiek életszínvonala igen alacsony, s nehezen küzdenek a mindennapi létért. Az újonnan földhözjuttatottak közül az élelmesebbek sokszor sokkal jobban állanak, mint a régi törpe- és kisbirtokosok, s éppen ezek azok, akik élelmességüknél fogva és összeköttetésük révén a legtöbb juttatásban és kedvezményben részesülnek. A felügyelői szolgálat köréből jelentem, hogy a szolgálat ellátásánál igen nagy nehézségeket okoz a járműhiány, úgy a központi, mint a járási felügyelőknek. Semmifélejármű rendelkezésre nem áll, s a kiszabott útikeretek is oly csekélyek, hogy ebből a szükséges kiszállásokat ellátni nem tudjuk. A vonatközlekedés az egész év folyamán nagyon kedvezőtlen volt, s így a felügyelőség tagjai kénytelenek voltak a keretet túllépni, s ezt a különbözetet még a mai napig sem kapták meg. Kováts Albert m. áll. gazdasági főfelügyelő, a felügyelőség vezetője Tisztázat. — UMKL FM Gazd. Felügy. O. 1947—10—200 189. 48 Székesfehérvár, 1947. február 26. A FEJÉR VÁRMEGYEI GAZDASÁGI FELÜGYELŐSÉG JELENTÉSE Fejér megye területén az általános gazdasági helyzet 1946. év folyamán, különösen annak második felében — az előző évhez viszonyítva — lényeges javulást mutatott. Háborús események következtében az 1945. évben vetetlenül álló 180 000 kat. hold szántóterület ez év folyamán 37 000 holdra csökkent, de még ebből is mintegy 2200 holdat szántottak fel a gazdák feketeugar céljára, parlagon tehát alig 35 000 hold maradt. Ha figyelembe vesszük még azt is, hogy ebből 6000 hold volt az aknás terület, megállapíthatjuk, hogy a vármegye gazdaközössége emberfeletti munkát végzett. A terméseredmények nem álltak a végzett munkával arányban, mert a rendkívüli szárazság okozta aszálykár a remélt termés nagyobb részét elpusztította. Különösen nagy volt a kalászosokban szenvedett veszteség, aminek ellensúlyozására szokatlanul nagy — mintegy 400 vagonos — őszi vetőmagakció lebonyolítása vált szükségessé. Az állatállományától megfosztott vármegye gazdaközössége minden eszközt megragadott, hogy állathoz jusson. Mivel az év első felében egyre nagyobb iramot vett pénzromlás miatt pénzért állatot nem kaphatott, a cserének legváltozatosabb módjait