Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)

I. A MEZŐGAZDASÁG ÁLTALÁNOS HELYZETE

A VÁRMEGYEI GAZDASÁGI FELÜGYELŐSÉGEK ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉSEI A MEZŐGAZDASÁG 1946. ÉVI ÁLTALÁNOS HELYZETÉRŐL 44 Szikszó, 1947. március 10. AZ ABAÚJ VÁRMEGYEI GAZDASÁGI FELÜGYELŐSÉG JELENTÉSE A vármegye 1945. évi helyzetéhez viszonyítva jelentős javulás állott be. A szétosztott nagy- és középbirtokok helyén kisüzemek kialakulása és annak körvonala nagyjában látható lett. Az 1946. évben, aszályos év miatt, a termés közepesen alul maradt, annak dacára, jóval könnyebb gazdálkodási lehetőséget engedett, mint a háború pusztítása után a gazdasági megindulás volt. Az ősz folyamán csaknem tervszerűen végrehajtható volt az őszi vetések és őszi szántások eszközlése. Az igaerőt szolgáltató állatok számbeli szaporodása, továbbá a traktorok kedvezményes üzemanyaggal való munkája olyan területeket is vont művelés alá, amelyek a múlt évben még parlagnak maradtak. A vármegye állatállományában egész vonalon, kivéve a baromfiakat, szaporodás mutatkozik, mégpedig szarvasmarhában 19%, lóban 3%, juhoknál 18%, sertésnél 35%, kecskében 42%. A baromfiak múlt évihez viszonyított apadása kizárólag a baromfivésznek a terhére írandó. A földmívesszövetkezetek megkívánható agilitással nem működnek, és a termeléspolitikában csak politizálással kapcsolódnak bele és nem termelő munkával. Kívánatos lenne birtokpolitikai téren a régi maradványbirtokosokat újabb zaklatásoktól mentesíteni. A vármegyében gazdasági egyesület és gazdakörök nem működnek, mezőgazdasági kamara működése az elmúlt év folyamán igen kis térre szorult. A gönci és abaújszántói gazdaképző iskolák megnyíltak és működésüket megkezdték, azonban az iskolák benépesítése nagyon gyenge eredményt mutatott, és ez szomorú bizonyítványt ad Abaúj gazdaközönségéről. Javaslatok: növénytermelés terén az irányított gazdálkodás bevezetése volna fenntartandó, és kiterjesztendő volna a kötelező termelés a maglóherére, lucernára és borsóra. Mindhárom a szántóföld Vio részén volna alkalmas talajon termesztendő, mivel külföldön mindig kitűnően elhelyezhető volt. Nagyobb gazdaságokban az őszi bükköny termelését lehetne szorgalmazni, a répamag, kerti magvak és fűszermagvakkal együtt. Ezek behozatalára nem számíthatunk, tehát önellátásra vagyunk utalva. A fölösleg jól elhelyezhető volna külföldön. A minőségi termelés érdekében mintagazdaságokként fel kellene használni és jól felszerelni magvakkal, forgótőkével ellátni a gazdaképző iskolák tangazdaságát. A gazdaképző iskolákat kerti magvak, faiskola, konyhakerti növények termelésére kellene