Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)

I. A MEZŐGAZDASÁG ÁLTALÁNOS HELYZETE

roknak, ahol a gazdaközönség az intézkedéseket sérelmesnek tartja, különösen abban összpontosul ez a sérelem, hogy a marhabeszolgáltatásnál azok a gazdák vannak hátrányos helyzetben, akik marhát tartanak, mert a marhát nem tartó gazda mentesül a beszolgáltatás alól, s így a többiekkel szemben előnyösebb helyzetbe kerül. Olyan rendelkezéseket sürgetnek, melyek a marhabeszolgáltatás terheit arányosítanák, s a kártalanításba bele kívánják vonni a község minden egyes jövedelemmel bíró lakosát, függetlenül attól, hogy marhatartó, vagy mezőgazdasági foglalkozású-e. Elhangzott olyan felszólalás is, mely azt kérte, hogy a jóvátételi szerződésben megszabott módon a községekre a beszolgáltatandó szarvasmarhát ne darabszámra, hanem súly szerint vessék ki, mert így az átvevő orosz hatóságok az egyes marháknál a normális súly felett mutatkozó többletet nem veszik figyelembe, és így a község kénytelen nagyobb számban, többet leadni, mint amennyi a kötelezettsége volna. Bár nem a közellátásügyi miniszter hatáskörébe tartozik, mégis szükségesnek tartom megemlíteni, hogy a termelés szabályozása terén is panaszok hangzottak el, így kifogásolták a szérum elégtelenségét és árának magasan történt megállapítását, valamint azt, hogy a kendergyárak nem veszik át a termést, és megakadályozzák a gazdaközönséget abban, hogy azt másutt értékesítsék, így a romlásba menő kender rossz példaként lebeg a gazdák szeme előtt, s a beszolgáltatási készségre mérséklőleg hat. Szegeden sérelmesnek tartották azt az intézkedést, mely a fűszerpaprika termelésére felhasznált területet nem számitja be a kötelező iparinövény-termelési százalékba. Rámutattak a felszólalók arra is, hogy amíg a mezőgazdaság rendkívül nagy igahiánnyal küzd, addig a budapesti Haller piacon kétes elemek üzérkednek a lovakkal. A következőkben azokat az elhangzott panaszokat foglalom össze, melyek megítélésem szerint rendelettel volnának szabályozandók: 1. Hadigondozottak, elsősorban a hadiözvegyek és olyan asszonyok, akiknek férje fogságban van, a beszolgáltatás terén enyhítést kapjanak. Méltányos volna, ha az élelmiszer-kiosztásnál a hadigondozottak kedvezményes áron kaphatnák a hatósági élelmiszereket. 2. Az újgazdákra igen súlyos terhek nehezednek, mert a legtöbb minden üzemi felszerelés és tőke nélkül fogott bele a gazdálkodásba, és jelenleg rohamosan közeledik a teljes eladósodás felé. Ezek az újgazdák a vetőmagot kölcsönkapták, igaerő és felszerelés hiányában földjüket hitelbe, termény ellenében szántották fel, és így a beszolgáltatási terhén felül igen nagy teher nehezedik rájuk, melynek teljesítésére legtöbbnyire képtelenek. Anyagi helyzetük ezeket az embereket a kétségbeesésbe és a pusztulásba sodorja, feltétlenül szükséges, hogy a hatóságok szabályozzák fennálló adósságaiknak legalább forintra való konvertálását, esetleges részletfizetés megállapítása mellett, vagy azok egy részét törölje. A jelenlegi gyenge terméseredmények minden számításukat keresztülhúzták és igen sok, derék, szorgalmas, igyekvő gazda került olyan helyzetbe, hogy földjéről elszökni kénytelen. Ez a helyzet a földbirtokreform sikerét a legsúlyosabban veszélyezteti, az elégedetlenséget pedig a végletekig fokozza. 3. A gazdaságok elszámoltatása a kenyérgabona felhasználásáról. Ez a rendelkezés azért volna szükséges, mert a csépléseknél igen sok visszaélés fordul elő, és a csép-