Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)

I. A MEZŐGAZDASÁG ÁLTALÁNOS HELYZETE

léd, Nagykőrös m. városok határaiban, az alsódabasi, budakörnyéki, kalocsai és szentendrei járások községeiben a kalászosokban, gyümölcsösökben 10—50%-os, a szőlőkben 20—60%-os károk is voltak helyenként. A szárazság a talajmunkálatokat és a növények fejlődését erősen akadályozta. Ennek következménye az lett, hogy a gabonafélékben gyenge, közepes, ipari növényekben gyenge lett a termés. A szalmatermés általában gyenge volt. A takarmánynövények szintén gyenge termést adtak. Sarjútermés csak az alacsonyabban fekvő területeken volt használható. A konyhakerti növények, de különösen az öntözésre berendezett területeken, jó termést adtak. A gyümölcsfélék termése átlagosan jó volt, de némely helyen a minőség ellen volt kifogás. A szőlők termése is jó közepes volt. A termés csak azokon a helyeken volt gyengébb, ahol a kellő megmunkálást nem adták meg, vagy pedig a szükséges permetezést elmulasztották, avagy a kellő beéredést nem várták be. Az őszi szántási és vetési munkálatok eredménye általában jónak mondható. Sikerült ősziekkel a szántóterület 34%-át bevetni. Bár a tél legnagyobb részét hótakaró nélkül küzdöttek keresztül, nagyobb fagyoktól azonban az enyhe tél miatt nem szenvedtek. Kisebb egérkárok azonban több helyen jelentkeztek. Az őszi mélyszántási munkálatok a vármegye területén a tavasziak alá több mint 120 000 kat. holdon lettek elvégezve. Az állatállomány számbeli visszaesése az istállótrágya-termelést nagyban lecsökkentette, amely nagy kihatással lesz a jövő terméseredményekre. Ehhez járul még a műtrágya hiánya is. A háború utáni helyzet mindenütt, de a mezőgazdaságban különösen nagy eltolódásokat idézett elő. A kormány a mezőgazdasági termeivényeket ármegállapításokkal igyekezett rögzíteni, de sajnos nem sikerült. A feketepiac hiénái mindent felhasználtak, hogy a termeivényekhez bármi áron is hozzájussanak. A mezőgazdasági termeivények a termelőtől elkerültek, s legtöbbször nem a közellátás biztosítására, hanem egyszerűen a készletgyűjtési láz nyert kielégítést. Ennek hatása csak most érezhető, amikor a termelő készpénzért a mezőgazdaság folytatásához szükséges eszközöket, gépeket, nyersanyagokat nem kapja meg, hanem csak természetbeniek ellenszolgáltatása ellenében, amivel pedig most már nem rendelkezik. Félő, hogy előáll az a helyzet, hogy a termelő termeivényeinek előállításához szükséges eszközök és nyersanyagok nélkül a munkálatok idejében, vagy egyáltalán nem végezhetők el. A helyzet súlyosbításához járul még a mezőgazdasági munkáskérdés rosszabbodása is. A föld nélküli mezőgazdasági munkásság a szükségszerű földbirtok-politika folytán földhöz jutott s most saját gazdaságában van elfoglalva, másrészt pedig a földdel nem rendelkezők, vagy pedig azok, akiknek kevés földterülete teljes megélhetést nemnyújtott, a gyárakban, ipartelepeken, közmunkáknál és építkezésnél helyezkedtek el, ahol aránylag kevesebb időbeni elfoglaltsággal könnyebben keresik meg a kenyerüket, s így azon mezőgazdasági termelők, akiknek nagyobb földterület van birtokukban, mint amenynyit családjukkal meg tudnak művelni, mezőgazdasági munkáshoz jutni nem tudnak.