Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)

I. A MEZŐGAZDASÁG ÁLTALÁNOS HELYZETE

A jelentésben foglalt javaslatokat a minisztérium egyes főosztályai áttanulmányozták, de azokra konkrét észrevételeket csak a szövetkezeti ügyosztály tett. A szövetkezeti ügyosztály feljegyzésében ezt irta: „Az ügyosztály a szövetkezeti gazdálkodás mielőbbi megvalósítása érdekében elsősorban is arra törekszik, hogy a felosztott nagybirtokokból földhözjuttatottakat elsősorban is sürgősen földmívesszövetkezetbe szervezze. A szervezői munka meggyorsítása érdekében az ügyosztály folyó évi június és július hónapokban három szervezői tanfolyamot tartott, melyet összesen 340 hallgató végzett el. A tanfolyamot végzett hallgatók közül az arra alkalmasakat a szervezés munkájába már be is kapcsoltuk. Súlyt vetett ügyosztályunk arra, hogy már a tanfolyam keretében ismertesse a szövetkezet szervezésével kapcsolatosan a szövetkezeti gazdálkodás jellegzetességét, és ennek során rámutatott arra, hogy a földmívesszövetkezetek gazdálkodási formája az egyéni juttatásokon, tehát a magántulajdonon alapszik. A tanfolyamot végzett szervezők figyelmét felhívtuk arra, hogy már szervezési munkájuk során részletesen ismertessék a földmívesszövetkezeti gazdálkodás lényegét, hogy ennek ismeretében megelőzzük a földhözjuttatottak körében elharapódzott téves felfogást a szövetkezeti gazdálkodásról.'" 1 Az 1945. évi őszi választások után a reakció fokozta a földreform elleni kampányát, különösen a földigénylő bizottságok lejáratására, illetőleg megszüntetésére törekedett. A jelentést készítő általánosításai is azt mutatják, hogy a reakció propagandája hatott. Sikerült megfélemlíteni ezeket a szerveket, de főképpen a kevésbé tájékozott földhözjuttatottakat. Ezzel függött össze, hogy az utóbbiak termelési kedve, biztonságérzetükkel együtt csökkent a választások után. 2 A jelentést készítő egyértelműen földreformellenes, a reakció szemléletének azért mert ily nyíltan hangot adni, mert a kisgazdapárti vezetés alá került Földművelésügyi Minisztériumban a vezető tisztviselők is a földreform végrehajtása és a földigénylő bizottságok ellen foglaltak állást. ;! A honvédelemről szóló 1939. március 11-én kihirdetett II. tc. azon pontjaira (96—97. §) céloz, amelyek a fogatos és gépjárműveknek a termelés érdekében való igénybevételét mondták ki. 4 Helyesen: Szövetséges. 3 Az ipari és bányavidékeken — ahol részben a jelentés is készült — 1945-ben sok mezőgazdasági munkát is végző, faluról bejáró bányász és ipari munkás igényelt és részben kapott is földet. Ezeknek egy része valóban nem művelte, sőt 1945 őszén, amikor az üzemeket helyreállították, elhagyta vagy visszaadta a földjét. Erősen eltúlzott azonban, még a Yisza-jobbparti kerület viszonylatában is, a juttatottak 25%-át így jellemezni. 6 Az 1945. szeptember 14-i keltezésű 131 000/1945. FM sz. rendelet a földmüvesszövetkezetek megalakításáról intézkedett. 7 Falun a kommunistaellenes agitációban egyik központi helyet foglalta el a szövetkezeti kérdés. Jóllehet az MK.P ekkor még fel sem vetette a termelőszövetkezetek létesítését, a reakció a közös gazdálkodással szembeni félelmet politikai céljaira igyekezett felhasználni. A rémhírek eloszlatása érdekében az FM szövetkezeti ügyosztálya kérte a társosztályokat, hogy igyekezzenek külső szerveik útján a földműves népet helyes irányba tájékoztatni, hiszen a földművesszövetkezetek szervezete a magántulajdon elvén áll. 8 Az 1945. október 24-én kelt 10 060/1945. ME sz. rendelet az ipari növények (napraforgó, cukorrépa, len, kender) kötelező termelését szabályozta. A rendelet cukorrépára 100 262, napraforgóra 549 705, olajlenre 40 728, kenderre 22 346, lenre 10 054, tehát ipari növények termelésére összesen 723 095 kat. holdat irányzott elő országosan. 9 Újrakezdhető.