Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)

Bevezető

A földosztás végrehajtása aránylag gyorsan megtörtént. Azokban a nehéz kezdeti hónapokban mindenki aggódva figyelte, milyen lesz a földreform következménye a mezőgazdasági termelésre. A vélemények megoszlottak: sokan hitték azt, hogy a földhözjuttatottak képtelenek lesznek a kapott földet megművelni, mivel nem rendelkeznek az önálló gazdálkodáshoz szükséges felszereléssel, szakértelemmel. A demokrácia hívei bíztak az újgazdák földszeretetében és földhöz ragaszkodásában, abban, hogy a fennálló nehézségeket és akadályokat legyőzve, kenyeret biztosítanak az országnak.

9 A bizalom nem volt hiábavaló. A földhözjuttatottak valóban igen nehéz körülmények közepette kezdték meg az önálló gazdálkodást, hiszen szinte semmiféle gazdasági felszereléssel, vetőmagkészlettel nem rendelkeztek. A birtokviszonyoknak a földreform végrehajtásával való átalakulása után a termelés biztosítása még jó gazdasági feltételek mellett sem lett volna könnyű feladat. Mennyire nehéz volt ez a háború utáni helyzetben. A kezdeti nehézségekhez tartozott, hogy az újgazdák egyes területeken a földreform körüli huzavona, a telekkönyvezés elhúzódása következtében bizonytalanságban éltek: „. . . az új földhözjuttatottak sok helyen nem művelik meg földjüket azért, mert nem biztosak abban, hogy a földet jogosan birtokolják-e, és így hiábavaló munkát nem akarnak végezni."

10 Ha ezeket a körülményeket figyelembe vesszük, akkor érthető, hogy a földhözjuttatottak nem mindenhol dolgoztak egyforma lelkesedéssel, ez a tény pedig a munkájukban is nyomot hagyott. Többek között így fordulhattak elő esetek, amikor egyesek „érdemtelennek" bizonyultak a juttatott ingatlanra, és az ilyen személyeket a juttatásból ki kellett zárni. Erre egyébként a 600/1945. ME sz. rendelet lehetőséget is adott. A rendelet 28. §-a szerint: „Amennyiben a földhözjuttatott földjének megművelését két gazdasági éven keresztül elhanyagolja vagy indokolatlanul elmulasztja, s ezáltal az ország gazdasági érdekeit veszélyezteti, a községi földigénylő bizottság kérharmad szótöbbséggel hozott javaslatára az Országos Földbirtokrendező Tanács a juttatott ingatlant elveheti és másnak adhatja." Az 5600/1945. FM sz. rendelet 20. §-a az ide vonatkozó eljárást úgy szabályozta, hogy ha a földhözjuttatott a kapott ingatlan megművelését egy éven keresztül elmulasztja, a községi földigénylő bizottság őt figyelmeztetni köteles. Ha ennek ellenére továbbra is hanyagul dolgozik, akkor a bizottság kimozdítási javaslatot tesz a megyei földbirtokrendező tanácsnak. A kérdést az illetékesek, maguk a földhözjuttatottak is rendkívüli szigorúsággal ítélték meg. Bihar megye földigénylői 1946. január 31-én egyhangú határozatot fogadtak el, amely szerint kérték az Országos Földbirtokrendező Tanácsot: „olyan irányú törvényjavaslatot terjesszen a nemzetgyűlés elé, hogy mindazoknak az ingatlantulajdonosoknak, akik az 1945—1946. gazdasági évben ingatlanaikat megműveletlenül hagyják, az illetékes községi földigénylő bizottságok javaslatára teljes ingatlanuk megváltás alá kerüljön, tekintet nélkül arra, hogy a tárgybeli ingatlan egyébként a földreformtörvény hatálya alá tartozik-e vagy sem."

n Hogy hányan váltak érdemtelenné a kapott földre, erre vonatkozólag pontos adatokkal nem rendelkezünk. Egyes jelentések a földhözjuttatottak 10—30%-át sorolják