Erdmann Gyula: Dokumentumok a magyar szénbányászat történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 1. Budapest, 1975)

I. A SZÉNBÁNYÁK HELYZETE A FELSZABADULÁST KÖVETŐ IDŐSZAKBAN; A FELSZABADULÁSTÓL AZ ÁLLAMI KEZELÉSBEVÉTELIG

Kovács Ede üz. biz. tag Aulich József üz. biz. tag Üzemvezetőség részéről: Czekelius Günther bányaigazgató Tarkányi Károly pénztáros Klein József számvevő Tárgy: Takács előadja, hogy az új szakmányadás következtében a szakmánykeresetek és az urasági keresetek közti eltérés túl tágra nyílt. Amíg az átlag vájári kereset 240—250 pengő közt mozog, az átlag urasági keresetek 100 pengő körül mozogjak]. Még a közben életbeléptetett 50% drágasági pótlékot is hozzászámítva, az urasági keresetek mélyen alul maradnak a szabad foglalkozásokba nelérhető kereseteknek. Órabérben dolgozó munkásaiknak keresete oly csekély, hogy a rohamosan felszökő drágulás mellett megélni lehetetlen. Az órabér csekélysége különösen érinti a bányamunkások azon értékes csoportját, akik felelősségteljes és külön szaktudást igénylő munkájuktól az egész bánya működése függ (szállítógépészek, aknacsatlósok). Ugyanebben a helyzetben vannak a javítóműhely iparosai, akik önhibán kívül (anyaghiány miatt) nem teljesíthetnek szakmánymunkát mint azelőtt. Kéri, hogy az üzemvezetőség gyorsan találjon módot ezen kérdés rendezésére, annál is inkább, mivel a kormány a bányamunkásság helyénmaradását kötelezővé tette. Nem lehet senkit eddigi munkájának folytatására kényszeríteni, ha nincs meg az a lehetőség, hogy az illető keresetéből becsületesen meg tud élni. Czekelius kijelenti, hogy a kérdés teljes súlyát és felelősségét átérzi. Rémülettel figyeli a napról napra növekvő drágulást, és tudja, hogy az órabérben dolgozó munkások életnívója állandóan süllyed. Az érdekcsoportok közt június 25-én létrejött kollektív szerződés bányánk részére kötelező, és az üzemvezetőség kezdeményezésének szűk határokat szab. Az ügy sürgősségére való tekintettel hajlandó a központi üzemi bizottságnak a következő javaslatot tenni: 1. A kollektív szerződés 6.§. III. bekezdésében megemlített 25% személyi pótlék a bányamunkások kollektív szerződéséhez tartozó, szakmányban nem foglalkoztatott dolgozónak állapítandó meg. 2. Ezen személyi pótlék érvénybe lép 1945. IX. 1-vel. 3. Ha valamelyik urasági munkás munkáját hanyagul végzi, műszakjait nem pontosan teljesíti és hanyagságával az üzemet károsítja vagy a széntermelést akadályozza, a személypótlék az üzemi bizottság és az üzemvezetőség közös határozatával megvonandó. 4. A személypótlék elszámolásával senki — függetlenül az általa teljesített túlműszakok számától — nem érhet el urasági munkában a vájárátlagnál nagyobb keresetet. 5. Ha a bányának sikerül a termelés fokozásával, széncsere útján, munkásaik