Erdmann Gyula: Dokumentumok a magyar szénbányászat történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 1. Budapest, 1975)

I. A SZÉNBÁNYÁK HELYZETE A FELSZABADULÁST KÖVETŐ IDŐSZAKBAN; A FELSZABADULÁSTÓL AZ ÁLLAMI KEZELÉSBEVÉTELIG

1 400 vagont tesz, s így megállapíthatjuk, hogy a mai arányszámunk az ország termelésében nem romlott, sőt talán 1—2%-kal javult. Bányáink össztermelésének több mint a fele esik Salgótarjánra. Sajnos, az ott elért eredmény sem mondható kielégítőnek. Az elért 226 vagon napi átlag helyett a munkáslétszám mellett legalább 280 vagon napi termelésre kellene számítanunk. Sajnálattal kell megállapítani, hogy a munkásfegyelem kérdésében nem következett be javulás. Ugyanez vonatkozik nagyban és egészben összes többi bányánkra is. Dorogon, ahol a víztelenítéssel nagyon szépen haladunk előre, a 20%-os hiányzó létszám [a] legfőbb oka, hogy 4900 munkással mindössze 114 vagont termelünk. Dorogon a Reimannakna víztelenítve van, a X-es aknában pedig a víztelenítés befejeztével már fel is vettük a munkát. A munkások a kollektív szerződésben effektíve megállapított 8 óra helyett csak 6 órát dolgoznak, nem hajlandók egyes mérnököket munkahelyeikre visszaengedni, úgyhogy minden törekvésünk, hogy más bányavidékekről hozzunk mérnököket, végeredményben hajótörést szenved, vagy csak igen kis mértékben vihető keresztül. Legszomorúbb a helyzet Várpalotán. Itt az ide-oda hullámzó harcok során a község rendkívül erősen szenvedett, de szenvedett a munkástelepünk is, úgyhogy a munkásság elhelyezése okoz nehézséget. Míg összes bányáinkban ma megfelelő vezetővel rendelkezünk, Várpalotán a bányaigazgatói kérdést még nem sikerült megoldanunk. Szeptemberben az átlag vájárkereset 280.— pengőt tett ki Salgótarjánban. Nagyon jellemző adat az, hogy miképpen alakult a munkások teljesítménye. Azt látjuk, hogy míg a földalatti munkások teljesítménye alig 10%-kal csökkent, addig az összmunkásságra eső teljesítmény (koefficiens) a felére esett. Ez mutatja, hogy a produktív munkát végzők rovására rendkívül sok lézengő munkást tartunk. Salgótarjánban a normális összteljesítmény műszakonként 7,97 q-ról 3,66 q-ra, Dorogon 7,65-ről 3,71-re, Mányokon 6,34-ről 4,50-re, Várpalotán 19,54-ről 6,90-re, Rózsaszentmártonban 11,09-ről 4,12-re csökkent. Az igazságnak tartozunk azzal, hogy megállapítsuk, hogy ez a teljesítménycsökkenés nemcsak a háború és az ostromot követő bizonytalanság és fegyelmezetlenség következménye, hanem az ellátásban mutatkozó hiányoknak is. Mint országszerte, úgy a bányatelepeken is az élelmiszerellátás az utóbbi hetekben romlott. Előfordult az az eset, amire még alig volt példa, hogy a lisztjárandóságot csak kis részben tudtuk kiszolgáltatni. Ennek oka az volt, hogy egyrészt nem kaptuk kiutalva sem a nekünk járó lisztmennyiséget, a kiutaltat is legnagyobbrészt gabonában kaptuk, aminek a kiőrlése nagy nehézséggel jár, mert a malmoknak csak csekély száma dolgozik. Hasonlóképpen nagyon hiányos a zsiradék kiutalás is, attól eltekintve, hogy a földalatti munkásra megállapított 80 és a földfelettire megállapított 60 (családtag 30) dekás fejadag nem elégséges a nehezen dolgozó munkás részére. Ezen fejadag szerint havi szükségletünk 2,63 vagon zsír vagy olaj.