Erdmann Gyula: Dokumentumok a magyar szénbányászat történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 1. Budapest, 1975)

I. A SZÉNBÁNYÁK HELYZETE A FELSZABADULÁST KÖVETŐ IDŐSZAKBAN; A FELSZABADULÁSTÓL AZ ÁLLAMI KEZELÉSBEVÉTELIG

A kormány rendelkezései folytán a bányamunkásság bérei április 30-ig nagyjából 180%-kal emelkedtek az 1944. évi állapottal szemben. Ennek a béremelésnek és az idó'közben beállott drágulásnak figyelembevételével kellett volna az új árakat a közellátási minisztérium árhivatalának megállapítani. Ez az ármegállapítás folyó évi május 19-én a 20 200 számú közellátásügyi miniszteri leiratok útján meg is történt olyképp, hogy a múlt évben érvényes árakat azok hatszorosára emelte. Ez az áremelkedés azonban távolról sem fedezte a tényleges termelési költségeket, só't az új árak beigazoltan alacsonyabbak voltak, mint az 1 q szén termelési költségeiben pusztán a munkabér címén kifizetésre kerülő összegek. Számszerűleg a tatabányai szénárak átlaga P 19,50-t tett ki, ezzel szemben a tényleges április havi termelési költségek q-ként P 65,80-t tesznek ki, amihez 10% hasznot hozzászámítva, P 72,38 átlagos eladási ár lett volna indokolt. Folyó évi május l-e óta a kollektív szerzó'désben megállapított bányászbérek érvényesek, és az ezek alapján a Közellátási Minisztérium részéró'l a 20 385 szám alatt megállapított szénárak visszamenőlegesen ez év május 1-től a korábban megállapított szénárak három és félszeresére emeltettek, ami azt jelenti, hogy a korábban említett tatabányai P 19,50 átlagár P 68,25-re emelkedik, amivel szemben a május havi tényleges termelési költség P 103,76-t tesz ki, amihez 10% hasznot kalkulálva, P 114,14 eladási ár adódnék. Sajnos, a minisztertanács határozata folytán a közellátási miniszter folyó évi június 12-i, 20 616 számú átiratával a 20 385 szám alatt május l-ig visszamenőleg engedélyezett három és félszeres ár érvényesíthetőségét ez év július l-e utáni időre állapította csak meg korábbi leiratának megváltoztatásával, úgy, hogy a május és június hónapokban tatabányai, dorogi és ebszőnyi bányáinkból szállított, illetve saját üzemeinkben felhasznált szeneinknél e révén P 70 673 430,— összegű bevételi csökkenés állott elő, amely természetesen pénzügyi mérlegünket véglegesen felborítja és helyzetünket ,,vis-ávis de rien"

1 állapotába juttatja. Súlyosbítja pénzügyi helyzetünket még az a körülmény is, hogy jelenlegi termelésünk két igen jelentős átvevője, a Magyar Dunántúli Villamossági Rt. és Budapest Székesfőváros Elektromos Művei fizetési kötelezettségüknek egyáltalán nem vagy csak vontatottan tesznek eleget, úgy hogy a Magyar Dunántúli Villamossági Rt. per július 21. szénért P 13 824 350,48 összeggel, általunk szállított áramért P 23 793 481,— Összesen: P 37 617 831,48, a Budapest Székesfőváros Elektromos Művei ugyancsak per július 21. P 1 893 516,81 és az Iparügyi Minisztérium az oroszok részére teljesített szén és egyéb szállításokért tartoznak összesen: P25 921 282,14 összeggel P 27 814 799,55, ami összesen: P 65 432 531,03